Kézilabda kupa

           – Üdvözöljük a Veszprém Arénában! Hogy van, hogy érzi magát?
          – Én jónak érzem a térdem, és minden hozzáértő orvos és gyógytornász is szintén ezt mondja. Most vagyok másfél hónapos, és azt mondták, hogy nem jellemző, hogy ennyi mindent meg tudjon valaki csinálni, ráadásul fájdalom nélkül ilyen rövid idő után. Én ennek nagyon örülök, és annak is, hogy a meg tudtam látogatni a fiúkat, még ha csak ilyen kevés időre is. Sajnos muszáj visszamennem Balatonboglárra, és csinálni a dolgom. Idővel, minél jobb lesz a helyzet, annál többször tudom meglátogatni őket. Ez most csak egy gyors látogatás volt a részemről.

          – Miből áll egy napja Balatonbogláron?
          – Délelőtt és délután is foglalkoznak velem. Van egy rehabilitációs edző, akivel a gyógytorna részét végezzük vízben és szárazon egyaránt. Vele általában napi három órát dolgozom. Van egy személyi edzőm is, akivel mindennap egy órát dolgozunk, valamint van egy masszőröm, aki masszázs mellett a terápiákért is felelős: lézeres terápia, mágneses kezelés és hűtések. Átlagban hat órát dolgoznak velem egy nap, aminek úgy gondolom, hogy látszik az eredménye. Nem véletlenül állok ilyen jól. Én is, és a velem dolgozó szakemberek is megtesznek mindent, hogy minél hamarabb helyre jöjjek.

           – Hogy érzi, és mit mondanak az orvosok, mikorra várható a visszatérése?
            – Beszélgetek az orvosokkal folyamatosan, pont a napokban lesz egy kontrolom, ahol Erdélyi Gábor doktor úr megmondja, hogy pontosan mi a helyzet. Én úgy érzem, hogy ha ilyen ütemben haladok, akkor még akár idén visszatérhetek. Ám Ljuboval is beszéltünk arról, hogy van-e értelme egyáltalán abban az időszakban már újra pályára lépnem. Ha visszajövök úgy, hogy mondjuk, öt meccsünk van a hátra a szezonból, akkor nem biztos, hogy érdemes kockáztatni azt, hogy rásérüljek. Mérlegelni kell majd, fontosabb-e az, hogy az alapozást 100 százalékon kezdjem, ahelyett, hogy esetleg akár a következő szezonra is elhúzódjon a felépülésem. A rehabilitációtól függ minden, hogy mikor térek vissza, és ha így haladok, akkor benne van, hogy visszajövök idő előtt, viszont nem biztos, hogy van értelme. Hiszen lehet, hogy nem egyet lépünk előre, hanem kettőt hátra, ha esetleg megint elszakadna a szalag.

          – Akárcsak William Accambray-től, Győri Mátyástól is megkérdezem: mit vár a csapattól a szezon második felében?
          – Nekem abszolút pozitív meglátásaim vannak. Nyilván a sportban nem lehet kijelenteni előre, hogy mi lesz, hiszen bármikor jöhetnek meglepetések. Én mégis úgy gondolom, hogy az összes játékos és edző, valamint mindenki, aki a klubnál dolgozik, 100 százalékkal végzi a dolgát, és ez a legfontosabb. A befektetett munkának mindig meg kell térülnie, úgyhogy én pozitívan tekintek a jövőbe.

          – Zárásként, mit üzen a csapatnak és a szurkolóknak?
          – Nagyon szeretném megköszönni a csapatnak a támogatását. Egyrészt a póló miatt, amellyel jókívánságukat fejezték ki, de ami még fontosabb, hogy a játékosok kerestek, felhívtak és foglalkoztak velem. Ha találkozom velük, akkor látom rajtuk, hogy örömmel fogadnak, ez szerintem fontosabb, mint a póló. Persze az is jól esett, az is egy összképet mutat a csapatunkról a világnak, hogy nézzétek, mi mennyire összetartunk. Rengeteg szurkoló írt, gyakorlatilag meg sem tudom számolni, hogy hányszor írtam le válaszként nekik, hogy köszönöm szépen. Tényleg nagyon jó érzés volt. Bízom benne, hogy mindig ennyire összetartó marad a csapat a szurkolókkal együtt.

          Forrás: Telekom Veszprém – Fotó: Vörös Dávid