Kézilabda kupa

A jövő szakembereinek okulására: hogyan lehet elveszteni egy kétszer is agyon- nyert mérkőzést, úgy, hogy öt perccel a vége előtt három gólos a csapat elő- nye, az utolsó percben időkérés után náluk van a labda, mégis sikerül az ellenfélnek döntetlenre menteni a mérkőzést, majd a hétméteresek esztelen végrehajtásával elveszíteni. Akár honnan is nézzük: ezt a kupadöntőt nem a Ferencváros nyerte meg, hanem a Győr „kiénekelte a saját szájából a sajtot”! Persze, ez mit sem von le a győztes teljesítményéből, a győzelmet nem kell megmagyarázni. A vesztesnél viszont kötelező az önvizsgálat, márpedig az így elvesztett találkozó alakulásában alaposan benne volt Per Johansson vezető- edző. Az első formahanyatlást a második félidő elején még időben lereagálta, időt kért (15-14). A fejmosás hatott, játékosai gyorsan közé tettek öt gólt (45 perc, 22-17). A következő öt percben káosz alakult ki a pályán, mindkét csapat sorozatban hibázott (eladott labdák, kapus parádé) – na, ekkor kellett volna időt kérnie (55. perc, 23-20). Megtette ezt helyette Allan Heine, melyből a budapesti zöld-fehérek jöttek ki jobban (59. perc, 23-22). Jött is a megkésett időkérés, melyben Per Johansson húzott egy érhetetlent: Dione Housheer helyett pályára küldte Ryu Eun Hee-t, aki ilyen helyzetekben nem a „legélesebb kés a fiókban”. Jött is tőle a rontott lövés (59:41 perc), melyet Angela Malestein tíz másodperc alatt „megbüntetett” (23-23). Ha nem akar mindenáron gólt lőni, fölé durrantja a labdát, a Győr kupagyőzelmet ünnepel. Ehelyett jöttek a hét- méteresek, és a teljes csőd! Akkor most a sormintát követve Per Johansson vezetőedzőnek mennie kell?

De ne legyünk igazságtalanok Per Johansson vezetőedzővel szemben. A stáb is alaposan benne volt a bukásban. Különösen a kapusedzőként jegyzett – álta- lam egyébként volt játékosként nagyra tartott és tisztelt – Kiss Éva! Neki lenne a feladata kielemezni az ellenfél kapusait, ki milyen stílusban véd, hová kell neki lőni stb. Valahogy ez sem a kupamérkőzéseken, sem a korábbi találkozókon nem jött ki, a játékosok ahogy esik, úgy puffan lődöztek kapura és a kapusba. S ahol komoly kapus állt a kapuban, ott szembe jött a valóság. Nem kellett agy- sebésznek lenni ahhoz, hogy kiderítsék, a Ferencvárost sok mérkőzésen Laura Glauser tartotta életben. Nem tudom, hogy a stáb milyen szinten elemezte ki a francia válogatott kapusát, de az a gyanúnk, hogy sehogy vagy felületesen. Különösen meglátszott ez a hétméteresek lövésénél, mert Dione Housheer kívül senkinek fogalma sem volt, hová kellene neki lőni, lőttek félmagasan, kéz közel- ben stb; ő pedig köszönte szépen, megnyerte a csapatának a Magyar Kupát.

Ehhez viszont részünkről jár a „kalap emelés”, nagy gratuláció!