Kézilabda kupa

– Az elmúlt szezon kezdését követően hamar edzőváltásra került sor a csapatnál. Miként emlékszel vissza arra az időszakra?
– Váratlanul ért minket, amikor Bencus (Bencze József – A szerk.) benyújtotta a lemondását, ami szinte közvetlenül a román Dobrogea Süd Constanta elleni EHF-kupa találkozó előtt történt, szóval mondhatni egyből bekerültünk a „mélyvízbe”. Gyorsan kellett döntenie a klub- vezetésnek, mi pedig „helyben voltunk”, így ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Én úgy gondolom, hogy miután megtörtént az edzőváltás, utána egy kicsit lendületet kapott a csa- pat. Érezhető volt, hogy odafigyelnek a srácok és próbálják kihozni magukból azt, amit tud- nak.

– Hogy emlékszel vissza a folytatásra? 
– Azt tapasztaltam, hogy a rangadókon mindig össze tudtuk magunkat szedni, de amikor papíron könnyebbnek ígérkező meccsek voltak, akkor viszont kicsit „belealudtunk” a mérkő- zésekbe, mintha belefásultunk volna. Itthon hozni tudtuk a találkozókat, de idegenben sajnos nem sikerült több csapat otthonában sem nyerni. Nem mondanám, hogy motiválatlanság lehetett az oka, inkább az, elhittük, hogy papíron sokkal esélyesebbek vagyunk és ezt jól kihasználták az ellenfelek.

– A teljes szezon vonatkozásában mennyire érzed telinek a poharat? 
– Összességében azt mondom, hogy kis hiányérzet azért maradt bennem, de ha folytatódott volna a bajnokság, akkor feljebb tudtunk volna menni a tabellán. Nem mondom azt, hogy nagyszerű volt a szezon, de úgy gondolom, hogy talán reális eredmény született. A csapat fejlődése felfelé ívelt és bizakodóak vagyunk, hogy ez a következő szezonban is így lesz.

– Nem titok, hogy a felnőtt alakulatot Alem Toszkics irányítja. Hogy éled mindezt meg?
– Mindenképpen tanulásnak élem meg, hiszen egy olyan edző van most a kispadon, aki játékosként nem akármilyen múlttal rendelkezik. Biztos vagyok benne és látom is, hogy tud a játékosoknak segítséget nyújtani. Én is szeretnék minél többet tanulni tőle, és ha valami észrevételem volt, nem úgy láttam, ahogy a többiek, akkor azt szóvá is tettem és próbáltuk megbeszélni a dolgokat.

 – Azt talán kevesen tudják, hogy pár éve még az NB II-ben dolgoztál egy női csapat élén, most pedig már az NB I-ben dolgozol ifjúsági és felnőtt csapatnál egyaránt. Mondhatjuk, hogy nagyot fordult veled a világ?
– Őszintén szólva, a felnőtt csapatot nem érzem annyira a magaménak, azt mondanám, hogy én csak még egyfajta „szemlélő” vagyok, de amiben tudok, abban természetesen segítek. Az én posztom elsősorban az ifjúsági csapat dirigálása. Örülök, hogy a gyerekekkel kijött ez a két-három éves munkánk és egy jó „csonka szezont” tudtunk futni a bajnokságban. Ered- ményt ugyan nem hirdettek, de kimondottan örülök neki, hogy a nyugati csoportban dobogón tudtunk végezni.

– Miként vélekedsz a folytatásról mind a felnőtt, mind pedig az ifjúsági csapat tekintetében?
– Voltak meghatározó, gólerős játékosok, akik távoztak, az itt maradók közül pár játékosnak így jobban át kell majd vennie a vezérszerepet. Nem gondolnám, hogy gyengültünk, hiszen lesz két ugyanolyan erős sorunk. Jó lenne az élmezőnyt megcélozni, de nyilván a közép- mezőny eleje lehet a cél, hogy indulni tudjunk a nemzetközi kupában. Az ifjúsági csapatnál nálunk most egy korosztályváltás lesz, több serdülőkorú játékos fog egyszerre felkerülni az elballagó, kiöregedő játékosok helyett, akiknek ez a mezőny erősebb lesz, hiszen két-három évvel idősebb játékosok ellen kell majd játszaniuk. Ha jól teljesítünk, a lehetőségeinket jól ki tudjuk majd használni és így bent tudunk maradni, akkor idővel szerintem megint jobb eredményt tudunk majd elérni.

– Látsz esélyt arra, hogy idővel többen is bekerüljenek a szűk felnőtt keretbe?
– Vannak tehetséges játékosaink, látom néhányunkban azt, hogy első osztályú játékosok tudnak majd lenni. Ha nem is feltétlenül Csurgón, ahol azért nagyok az elvárások, de én biz- tos vagyok benne, hogy kisebb első osztályú kluboknál már most megállnák néhányan a he- lyüket.

– Zárásként, hogy látod a csurgói utánpótlás helyzetét? Mennyire van úgymond nehéz dolgotok?
– A helyzetünk nem egyszerű, hiszen a környékünkön lévő Balatonfüred, Veszprém vagy a NEKA „elszívják” a legnagyobb tehetségeket, így nekünk a saját nevelésű, illetve a közvetlen környékünkön lévő játékosok maradnak. Megpróbálunk belőlük építkezni, csapatot varázsolni, ami persze nem egyszerű dolog, de a lehetőségeinkhez mérten próbáljuk minden gyereknek megadni a lehetőséget és képezni őket, hogy akár a legmagasabb szintre is el tudjanak jutni. A létszámunk elég magas, van is sok csapatunk, de természetesen bízunk benne, hogy még többen kedvet kapnak a kézilabdához és még többen jönnek majd ide kézilabdázni!

Forrás: Csurgói KK honlap