Kézilabda kupa

– Először is köszöntjük Veszprémben! Milyen érzés itt lenni?
– Fantasztikus! Maga a tény, hogy engem választott a klub hatalmas boldogsággal tölt el. Most, hogy végre itt vagyok, még nagyobb az örömöm.

– A Vardar másodedzőjeként már korábban többször járt a Veszprém Aréná- ban. Milyenek voltak a benyomásai akkor?
– Életem első Bajnokok Ligája meccse egy Veszprém – Ciudad Real volt 2005-ben, még a régi csarnokban. Megérkeztem, és egyszerűen nem hittem el, hogy mi történik. Annyira hangosak voltak a szurkolók, hogy nem hallottuk a bírókat sem. Évről évre visszatértem, mint játékos és mint edző is, s azt kell mondanom, hogy remek szurko- lóink vannak. Mindig támogatják a csapatot, hűségesen, nem számít, hogy ki ellen ját- szanak a srácok, mindig buzdítják őket. Amikor idejössz játszani, természetesen a druk- kereket veszed észre elsőnek, aztán pedig a játékosokat. Amikor a Vardarral jöttem Veszprémbe, nagyon jó formában voltunk, de amint megláttuk a játékosokat egyből kisebbnek és kisebbnek gondoltam magunkat. Ez az érzés, amit a vissza kell állítani az ellenfelekben a közeljövőben.

– Miért döntött úgy, hogy a Telekom Veszprémnél folytatja az edzői pályafu- tását?
– A Veszprém egy nagy klub, remek csapattal és még jobb játékosokkal. Itt van egy város, ami a kézilabda körül mozog, ez pedig nagyon vonzóvá teszi edzőknek és já- tékosoknak is. Szeretnének a részesei lenni.

– Mik a céljai a csapattal, akár rövid, akár hosszabb távon?
– A rövidtávú cél egyértelműen a Montpellier és a Szeged legyőzése, valamint minden meccsünket megnyerni a válogatott szünetig. A Szeged elleni összecsapás az egyik leg- fontosabb lesz, hiszen ők a legnagyobb riválisaink a bajnokságban. A közép- és hosszú távú terveink természetesen a Magyar Kupa és a magyar bajnokság megnyerése, vala- mint a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe jutás. Manapság már nem lehet azt mondani, hogy meg fogod nyerni a Bajnokok Ligáját, mivel látható, hogy az eddigi nyolc Final Fo- urt nyolc különböző együttes nyerte. Lehetetlen megjósolni, hogy ki fog nyerni. A leg- fontosabb, hogy odaérjünk a legjobb négy közé. Azt gondolom, hogy megvannak hozzá a minőségi játékosok, és a klub is mindent elkövetett azért, hogy a csapat egyértelmű esélyese legyen Európa legjobb négy közé kerülésére. Meglátjuk majd, hogy alakul, de aki kicsit is ért a kézilabdához, az tudja, hogy a Veszprémnek hol a helye.

– Milyen stílusú játékot álmodott meg az új együttese számára? Melyek a legfontosabb elemek az Ön számára a csapat taktikáját illetően?
– Jó játékosok állnak rendelkezésemre. Általában egy csapatban van, aki csak lő, csak védekezik, vagy csak fut. Itt ugyanaz a játékos tud lőni, futni, védekezni, egyszóval mindent. Könnyű játszani, mivel bárkit küldök a pályára, mindenre képes. Persze lehet cserélgetni is, és fogunk is, de megvan a lehetőség a csere nélküli játékra. Egyszerű az edző dolga ilyenkor. Mindig meg kell találni a kémiát a felállásban, de az itt nem túl nehéz.

– Mit vár el a játékosoktól a pályán és azon kívül? Melyek lesznek a legfőbb követendő irányelvek a fiúk számára?
– Szeretném, ha normális sportemberi életet élnének. Tudom, hogy fiatalok, és hogy sztárok, de egy játékosnak mindig profinak kell lennie. Ha meg akar inni egy pohár sört, én nem fogom azt mondani, hogy ne tegye, de jobb, ha összeszedett az életük, hiszen amit a pályán kívül csinálnak, az a pályán is megmutatkozik majd. Én pedig a pályán profikat akarok látni, akik együtt dolgoznak. Ha valaki többet játszik, akkor valaki kevesebbet fog, ez a rendje. De ha veszítünk, mindannyian veszítünk, ha pedig nyerünk, mindannyian nyerünk. Tegyük fel, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját, az éremosztásnál senki sem fogja megkérdezni, hogy ki hány percet játszott a szezonban. Mindenkinek örülnie kell, hogy ilyen helyen dolgozhat nap, mint nap, és ezért harcolnia kell minden másodpercben, a pálya minden négyzetcentiméterén. Ennyi. Azt szeret- ném, ha összetartana a csapat, és együtt nyernénk. Ezt várom tőlük a pályán és azon kívül is.

– Veszprémben a legnagyobb álom a Bajnokok Ligája megnyerése. Önnek ez játékosként három, a Vardar edzői stábjának tagjaként pedig egy alkalom- mal már sikerült. Mi a titka Ön szerint a végső sikernek?
– Először is, ilyen játékosok kellenek, mint akik Veszprémben vannak. Másodszorra, ilyen klub kell, mint a Veszprém, akik ehhez hasonló játékosokat tudnak ide csábítani. Harmadjára, kell egy ilyen szurkolótábor, mint amilyen Veszprémben van. Ezen kívül már csak egy rendszer kell, ami nagyon fontos ahhoz, hogy a játékosok tudják, mit kell csinálniuk a pályán. Egy sérülés, vagy csere esetén a kispadról beszálló játékos is tudja, mi a feladata. Egy kis szerencse is kell, a bajnokok szerencséje. Fontos helyzetekben erre van szükség. Nagyon sok példát tudnék erre felhozni. Amikor a Vardarral meg- nyertük a Bajnokok Ligáját, mindkét mérkőzést egyetlen góllal húztuk be. Ennyit jelent az aprócska szerencse, ami mindig kell az életben. Nincs erre mágikus formula. Készen kell állni két kemény meccsre huszonnégy órán belül, ahol a fittebb csapat fog nyerni.

– Mely eredményekre a legbüszkébb mind a játékos, mind az edzői pályafu- tását illetően?
– Mindegyikre büszke vagyok, hiszen minden elért eredményem fontos számomra. Arra, hogy most itt vagyok Veszprémben, sokan mondták, milyen szerencsés vagyok. Persze, de azt is látni kell, hogy miket csináltam eddig. Nagyon sokat harcoltam, hogy ide kerülhessek, és továbbra is harcolnom kell, hogy meg is tudjak ragadni itt. Egyre jobbnak és jobbnak kell lennem. Mindig ébernek kell lennem és dolgozni, dolgozni, dolgozni.

– Ha jellemeznie kellene saját magát, mint edző és mint magánszemély, ak- kor mely tulajdonságait emelné ki?
– Sokoldalú vagyok, és nyitott mindenre. A pályán egyenes vagyok a játékosokkal, és komoly. Nagyjából így jellemezném magam.

– Mit szeret csinálni leginkább a szabadidejében? Vannak hobbijai?
– A hobbim a fotózás, és azok szerkesztése Photoshoppal. Szeretek videókat is csinálni, még saját weboldalam is van. Most egy kicsit szüneteltetem, de persze ha időm engedi, ezzel foglalom le magam. Fényképek és videók készítése tehát a hobbim.

– Esetleg mesélne egy kicsit a családjáról is?
– Szeretem a családom. Két gyermekem van, David és Noah, 11 és 9 évesek. Fele- ségemet Annának hívják. Pénteken fognak Magyarországra érkezni. Ők Budapesten fognak lakni, mivel a gyerekek az amerikai iskolarendszerben vannak, és csak ott van számukra iskola. Én Veszprémben fogok lakni, de mindig jönnek majd a hétvégén, amikor meccseink vannak. Hét közben meg majd meglátjuk. Minden utamra elkísértek eddig, most viszont picit szétválunk majd. A családom jelenleg Egyiptomban tartóz- kodik, és mint mondtam, pénteken érkeznek az országba.

– Beszélgetésünk zárásaként mit üzen a Veszprém szurkolóknak?
– Az üzenetem a Veszprém drukkereknek, és mindenki másnak, aki szereti a veszprémi kézilabdát, hogy harcoljanak a Veszprémért! Nehéz időszak ez a mostani, és minden- kinek, aki szereti a csapatot egy kicsit többet kell kiadnia magából most, hogy segítse a klubot. Mindenki a legjobbjára törekszik. Ha csatlakoznak hozzánk, akkor egy irányba kell húzni mindenkinek! A játékosoknak, a szurkolóknak, a médiának, a veszprémi em- bereknek és mindenkinek a klub körül. Ez az egyetlen út ahhoz, hogy megszabaduljunk a mostani helyzettől.

– Köszönjük az interjút, és sok sikert kívánunk Veszprémben!

Fotó: Vörös Dávid