Kézilabda kupa

– Mennyire ért váratlanul a felkérés?
– Nagyon meglepett, nem számítottam rá, hogy Vida Gergő másodedző megüresedett helyére engem kérnek fel.

– Az első lépéseket már megtetted az edzői pályán, hiszen két szezont dol- goztál edzőként fiatalokkal. 
– Nagyon szeretek velük dolgozni, a gyerekek minden téren nagyon sokat tudnak adni az embernek. Lelkesek, hálásak, fogékonyak mindenre. Fontos volt számomra, hogy folyamatosan kaptam róluk a visszajelzéseket, és láttam rajtuk, hogy a kőkemény mun- ka milyen sokat ér. A legjobb érzés, amikor visszaköszön a mérkőzésen az, amit előtte heteken át gyakoroltunk az edzéseken és kezdik megérteni a kézilabda lényegét. Hamar összecsiszolódtunk és a lányok hétről-hétre, hónapról-hónapra fejlődtek. Ők voltak ed- zői pályafutásom első játékosai, s elmondhatom, egymást alakítgattuk, egymás által fej- lődtünk.

– Hol tartasz az edzőképzés folyamatában?
– Debrecenben szereztem meg a D-licenszet, majd Egerben végeztem el a középfokú C-tanfolyamot. Júniusban sikerrel felvételiztem a szakedzői végzettséget adó B-licenszes képzésre, ami szeptembertől Budapesten indul.

– Jogászként sokkal nyugodtabb életet élhettél volna, mégis a kispad mellett döntöttél. Mi szólt az edzősködés mellett?
– Úgy gondoltam, hogy egy ideig el tudom látni párhuzamosan a két feladatot, aztán majd eldől, merre vezet az utam. Aztán az élet átírta a forgatókönyvet, már most dön- tenem kellett. Erre a lehetőségre nem lehetett nemet mondani, egy percig sem gondol- koztam rajta. A kézilabda tizenegy éves korom óta az életem meghatározó része, ebben a közegben nőttem fel, mindig vonzott a pálya, a játék, ez az én világom.

– Közhelyesen fogalmazhatunk úgy, hogy nagy fába vágtad a fejszédet.
– Nincs nagy edzői gyakorlatom, ám játékosként sok mindent megéltem. Tudom, hogy egy játékos mit gondol, vagy érez egy adott szituációban, hogy mi játszódik le benne egy rossz döntés vagy kihagyott helyzet után. A jelenlegi keretünkből is nagyon sok em- berrel játszottam együtt, nem vagyunk egymás számára ismeretlenek, ahogy a magyar bajnokságban játszó játékosokat se kell bemutatni számomra.

– Ráadásul a vezetőedzőnek sem kell bemutatkoznod…
– Köstner Vilmos személye keretbe foglalja az eddig kézilabdás éveimet. Anno, Derecs- kén nála lettem NB I-es játékos, ő hívott vissza kilenc évvel ezelőtt a Lokihoz, s most ő választott ki engem másodedzőjének. Nagyon fontos számomra, hogy az egyik legka- rakteresebb szakemberrel dolgozhatok együtt. Tudom, hogy rengeteget fog adni nekem ez a szezon, sokat tanulhatok tőle.

– Említetted, hogy csapattársként ismered a játékosok nagy részét. Ez előny vagy hátrány lesz?
– Ha félretesszük, hogy néhány évvel ezelőtt még egymás mellett játszottunk a pályán, és sikerül felállítani azokat a határokat, amelyek szükségesek egy játékos és egy másodedző között, akkor mindenképpen előny lesz. Akkor lehet jó az együttműködés, ha kölcsönösen tiszteljük és segítjük egymás munkáját. Én mindent meg fogok tenni, hogy a játékosok mind egyénileg, mind csapatként tovább fejlődjenek és elérjük a cél- jainkat.

– Milyen céljaid vannak az edzői pályán?
– Játékosként is mindig a lehető legnagyobb célt tűztem ki magam elé, természetesen edzőként is szeretnék minél magasabbra jutni. Tudom, hogy ez nem egy tipikus női pá- lya, de ismerünk sikeres női vezetőedzőket.

– Mit vársz az előttünk álló évtől?
– Biztos, hogy nem lesz könnyű szezonunk! A csonkán maradt bajnokságban jól szere- pelt a csapat, magasra tettük a lécet saját magunk előtt. Az elmúlt hónapok történései valószínűleg átrendezik az erőviszonyokat, elképzelhető, hogy nagyobb lesz a szakadék az első öt helyezett és a mezőny többi része között. Bízom benne, hogy sikeres szezon vár ránk, de tudom, hogy ezért még nagyon sokat kell majd dolgoznunk. A fő cél, hogy állandó, stabil teljesítményt nyújtsunk és idén is a nemzetközi kupaindulást érő helyen végezzünk, amire képesek lehetünk. Az idei kupaszezon menete még zavaros, de akár- hogy lesz, szeretnénk minél tovább jutni.

– Várod már július nyolcadikát, az első edzést?
– Természetesen nagyon várom. Addig még leülünk Köstner Vilmossal és átbeszéljük az első hat-nyolc hét részletes menetrendjét. Biztos, hogy izgatott leszek, hiszen olyan ez, mint amikor az első NB I-es szezonomra készültem. Remélem, az idő múlásával egyre otthonosabban érzem majd magam a pálya másik oldalán is. 

Kudor Kitti

Született: 1988. január 22., Debrecen

Magasság: 167 cm

Posztja: irányító

Klubjai: Debreceni Sportiskola (1999-2003), DVSC (2003-2006),
Tajtavill-Derecske/Nyíradony (2006-2009), Hódmezővásárhely (2009-2010),
Békéscsaba (2010-2011), DVSC (2011-2016), Dunaújvárosi KKA (2016-2017),
Nyíradony VVTK (2017-2018)

Edzői: Szilágyi Attila, Komáromi Ákosné, Tóth Rózsa, Varga József, Köstner Vilmos, Farkas József, Mátéfi Eszter, Bohus Bea, Tone Tiselj, Zdravko Zovko. 

Első mérkőzés a DVSC-ben: 2005. április 13., DVSC – Vasas 35-27

Utolsó mérkőzés a DVSC-ben: 2016. május 26., DVSC – Érd 20-21

Összes tétmérkőzés a DVSC-ben (mérkőzés/gól): 151/631

NB I-es mérkőzés a DVSC-ben (mérkőzés/gól): 133/567

Összes NB I-es mérkőzés: 239/902

Nemzetközi mérkőzés a DVSC-ben (mérkőzés/gól): 8/24

Egyéni gólcsúcs a DVSC-ben: 11 gól, Dunaújváros – DVSC 34-34 (2011. november 9.)

Forrás: DVSC Schaeffler honlap