Kézilabda kupa

– Amikor pénteken, a Budaörs elleni meccsre való indulás előtt arról beszél- gettünk, hogy van a lábad, már sejtettem, hogy hamarosan fogsz nekünk mondani valamit. Eljött a pillanat…
– Ez a szezonom szinte csak arról szólt, hogy fáj a térdem, úgyhogy az elmúlt két hétben hoztam meg azt a döntést, hogy nyáron befejezem a pályafutásomat.

– Egy sportoló számára ez a legnehezebb döntés, hiszen a pályafutásodban még lett volna jónéhány év, ha nincs az a térd.
– Igen, hiszen még nem vagyok idős játékos a harminc évemmel. Nagyon nehéz volt, mert nem én döntöttem erről, hanem a szervezetem, illetve a térdem. Sze- rettem volna még magas szinten játszani. Az elmúlt három évem, amit itt töltöt- tem Debrecenben, a legjobb éveim közé tartozik, legfőképp a tavalyi. Szeret- tem volna ezt még tovább vinni, nem harmincévesen befejezni, mégis meg kellett hoznom ezt a döntést, és jó döntést hoztam! Hiszen az életből még nagyon sok van hátra és jelen pillanatban minden egyes nap egy pokol, mert olyan fájdalmaim vannak, hogy nagyon nehéz ezt tovább csinálni. De termé- szetesen az elkövetkező három hónapot maximálisan szeretném kitölteni és a tőlem telhető legjobbat nyújtani.

– Ahogy eddig is megpróbáltad, hiszen a tavaly nyári műtéted után nem úgy javult a térded, ahogy azt vártuk, ezzel együtt voltak olyan mérkőzéseink, amelyeket nélküled nem nyertünk volna meg. Egy-egy ilyen mérkőzés után hány nap kellett, hogy újra úgy érezd, rendben vagy, hogy egyáltalán a boltba le tudjál menni?
– Még télen kaptam egy injekciót, ami után bizakodtunk, hogy sokkal jobb lesz. Az elmúlt két mérkőzés után kellett két-három nap, hogy azt mondjam, tudok edzeni.

– A lányok mit szóltak, amikor elmondtad nekik, hogy megszületett ez a dön- tés?
– A budaörsi meccs után jelentettem be nekik az öltözőben. Nagyon nehéz volt, majdhogynem el sem tudtam kezdeni a mondanivalómat. De mindenki mellet- tem áll, segítenek, támogatnak. Úgy érzem, nagyon szeretnek és én is nagyon szeretem őket.

– Amikor négy éve Debrecenbe kerültél, számítottál arra, hogy ebből egy ilyen szép időszak lesz?
– Bíztam benne! Amikor a harmadik évemet kezdtem, akkor már tudatosult bennem, hogy innen szeretnék visszavonulni. Nyilván nem így, hiszen szerettem volna még sok időt a csapatban tölteni. Hát, ez most így alakult.

– És közben egy kicsit debreceni is lettél!
– Igen, debreceni lettem! Nagyon megszerettem a várost és a későbbiekben is itt tervezem a jövőmet. A párom is debreceni, együtt tervezzük a későbbieket.

– Erre azért nem gondoltál volna négy éve, hogy itt is maradsz?
– Abszolút nem. De tényleg nagyon megszerettem a várost és most már azt gondolom, hogy itt jó helyen vagyok. Négy éve úgy terveztem, hogy majd visszamegyek Pest környékére, de most már nem szeretnék!

– A pályafutásoddal kapcsolatban van benned valami miatt hiányérzet?
– Összességében azt mondom, hogy nincs! Hiányérzetem amiatt van, hogy nem így szerettem volna befejezni!

– Ha már a befejezés. Megvan a reális esély arra, hogy egy szép éremmel vonulj vissza, aminek valóban részese vagy. Meglesz ez az érem?
– Egyértelműen ez a cél, szeretnék bronzéremmel visszavonulni és minél többet segíteni abban, hogy elérjük a célunkat. Képesnek tartom a csapatot erre!

KOVÁCS ANNA
Született: 1991. október. 24, Békéscsaba
Poszt: jobbátlövő
Klubjai: Békéscsabai Előre, Érd, Dunaújváros, DVSC Schaeffler
NB I-es mérkőzés/gól: 296/1465
DVSC tétmérkőzés/gól: 99/531
DVSC NB I-es mérkőzés/gól: 79/419
Válogatott mérkőzés/gól: 50/147
Gólátlag a DVSC-ben: 5.3 (ez a legjobb a klub történelmében)

Forrás: DVSC Schaeffler honlap
Fotó: DVSC Kézilabda Facebook / Dehir