Kézilabda kupa

Horváth Lajos, aranydiplomás kézilabda edző:

„Minden Győrhöz köt”

Remek játékostársaktól, kiváló mesterektől, elődöktől kapta a muníciót pá- lyafutásához, mindezt a kézilabdának nevelt számos egyéniséggel hálálta meg. Horváth Lajos, az edzőként 73 évesen is aktív egykori irányító a napok- ban vehette át a Testnevelési Egyetemen a végzettségének 50. esztendejét bizonyító aranydiplomát.

– Játékosként meg tudta valósítani ifjúkori álmait?
– Az ETO-családnak lényegében 1964 óta vagyok a tagja, játszottam bajnok ifjúsági csapatban, harmadikos gimnazistaként a felnőttekkel készültem. A Test- nevelési Főiskolán se akármilyen csapatunk volt, hatodikak tudtunk lenni az NB I-ben, majd Győrbe visszatérve a hetvenes évek kupagyőztes, bajnoki ezüstér- mes ETO-jának lehettem az irányítója. Olyan edzők és játékosok mellett pallé- rozódtam, mint Stéger László, Kránitz István, Budapesten Csík János, Hunyadkürti János, aztán újra zöld-fehérben Joósz Attila, Cséka Lajos, Pelikán László, Böröczki Gyula, Pálmai József, Samodai László, Horváth József „Alibi”. Később a meg- szűnt Textilesből érkezett Nyikus István, Szórádi György, Kristoffóri András. Ritka névsor közreműködésével fejlődhetett a tudásom. Többszörös ifjúsági váloga- tottság után egy alkalommal a nagyválogatottban is szóhoz jutottam. Játékos- ként 29 évesen vonultam vissza és elértem azt, amelyre a tehetségem jogosított.

– Élete alakulásából egyértelműen következett a testnevelő tanári pálya?
– Minden Győrhöz köt, a főiskola és a katonaság éveit leszámítva mindig is szülővárosomban képzeltem el az életemet. Feleségemet, a testnevelő és gyógytestnevelő Burján Zsuzsannát is a TF-en ismertem meg, elvégeztem a kézilabda-szakedzőit is, sőt, később a műszaki egyetemen közoktatás-vezetői diplomát is szereztem. Visszatérve előbb az ETO szervezési és módszertani elő- adója voltam, de kivártam, míg 1973 januárjában elhelyezkedhettem nevelő- iskolámban, a Mayer Lajos Gimnáziumban. Egy időben csupa régi mayeros diák alkotta a középiskola vezetőségét, én igazgatóhelyettesként mentem nyugdíjba. Elődeim hivatástudatra, felkészültségre, jó pedagógiai módszerekre és a tanulók megbecsülésére tanítottak, ezt talán nekem is sikerült a későb- biekben továbbadni. Volt kiknek, hiszen tanítottam a TF-en is, vezető tanáraként harminc évig irányítottam a végzősök gyakorlatát. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy 1994-ben elindítottuk a speciális kézilabdaosztályt, gyakorlatilag az akadémiai képzés elődjét, amelyből sok későbbi kiválóság került ki.

– A sport iránt érdeklődők leginkább az edzői tevékenységéről ismerik…
– Korán kezdtem, főiskolásként már az Építők serdülő lány csapatánál dolgoz- tam, Győrben pedig az ETO Sportiskola keretein belül egy kiváló szakmai együttesben. Talán ezért is fejeztem be korábban a sportolói pályafutást, 1976 után az ETO kézilabdázóinak egy nehéz, de a nyolcvanas évek sikercsapatát megalapozó idejében Ajtony Ákos edző segítője lehettem. A női ifjúsági válo- gatott edzőjének 1983-ban neveztek ki, legjobb eredményként egy kontinens- bajnoki negyedik hellyel. Egyidejűleg a junior és a B-válogatottat is vezettem, ez a korszak másfél évtizede zárult le. A Textiles élvonaltól búcsújával egyedül a gyárként ugyancsak nehéz helyzetben levő Richards próbálta menteni a város női kézilabdáját, és nem bántam meg, hogy ott is elvállaltam a szakmai irányí- tást. A legjobbakat, Csapó Erikát, Kocsis Erzsit, Csendes Editet ugyan könnyen el tudták vinni a nagyobb klubok, de a megmaradt társaság fiatalokkal, szerény körülmények között is a későbbi, akkor még különböző vállalatok által támo- gatott ETO alapjának volt tekinthető. A jelen sikereiről álmodni sem mertünk volna…

– Iskolai tanítás nélkül mivel telnek a napjai?
– Még nem jött el a pihenés ideje. Annak idején a legnagyobb örömömnek számított, hogy sok tehetséges játékos került általam Győrbe és fejlődött sok- szoros válogatott kézilabdázóvá. Hét évig veretlenül nyertük az ETO-val a serdü- lőbajnokságot, közülük Kovacsics Anikó ma is válogatott. Segíthettem Görbicz Anita, Kindl Gabriella, Mehlmann Ibolya, Pigniczki Krisztina, Herr Orsolya és Anita, Bódi Bernadett, Bulath Anita, Mayer Szabina tehetségének kibontakoztatását, Szabó Melinda például a francia válogatottal ért fel a csúcsra. A fiúknál Csicsay Ottó nevelőedzője voltam, az Iváncsik testvéreknek, Tatai Péternek, Bánhidi Bencének tanárként segíthettem. Ilyen babérokra ugyan már nem törekszem, de a mai napig szakmai tanácsadó vagyok az Audi-ETO utánpótlásánál, így szinte minden naposak az edzéslátogatási feladataim. Aztán 2006 óta nem hagyhatom el az ETO XXL nevű együttest, azokat az egykori lányokat, akikkel járjuk a szenior és masters tornákat.

Forrás: Kisalföld / Mohay Gábor (2021. június 24.)