Elhunyt Marosi István, az Ózdi Kohász egykori játékosa
Az Ózdi Gyártelepi Általános Iskolában Mohos Ferenc testnevelő tanár keze alatt kezdett rendszeresen sportolni. Kézilabdát 1957-ben, nyolcadikos korában vett először a kezébe, amikor Petróczy Lajos az új sportághoz, a kispályás kézilabdához toborzott srácokat. Marosi – a József Attila Gimnázium tanulójaként – már 14 éves korában a felnőtt csapattal készült.
A következő évben már a megyei ifjúsági válogatottban tűnt fel. Az 1963-as esztendőben csapata, az Ózdi Kohász vezérletével jutott fel az NB I-be. Marosit még a másodosztályban megválasztották a mezőny legjobb játékosának, így hamarosan meghívást kapott a magyar A-válogatottba is. 1963 őszén Pozsonyban a csehszlovákok ellen debütált Tizenegy éven át, 140 alkalommal, szinte állandó tagja, illetve meghatározó játékosa volt a válogatottnak. 1972-ben részt vett a müncheni olimpián, ahol a magyar csapat a 8. helyig jutott. Pályafutása során szerepelt a csehszlovákiai (1964), a svédországi (1967), és a franciaországi (1970) világbajnokságon, mindhárom alkalommal a magyar csapat a 8. helyen végzett. Svédországban, a világbajnokságon holtversenyben gólkirályi címet is szerzett.
Az NB I-ben 1968-ban volt gólkirály, egyszer pedig „Az év sportolója” .
Kétszer jelölték a világranglistán No. 1-ként. Csehszlovákia kézilabdasportjának 50. jubileumán, 1967-ben magára ölthette a világválogatott mezét.
1974-ben, mindössze harmincévesen, abbahagyta az aktív játékot, és leült csapata, az Ózdi Kohász edzői kispadjára. Két évet ott húzott le, miközben alacsonyabb osztályban játszott levezetésként, három évet Egerben, egyet pedig Nyíregyházán. Közben főiskolát végzett, és munkahelyén, az Ózdi Kohászati Üzemekben is magas beosztásba került, vezérigazgató-helyettesi titkárságvezető lett.
1983-tól 1995-ig az Ózdi Kohász Sportegyesület elnöki tisztét látta el. 1994-től 8 éven át töltötte be a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kézilabda Szövetség elnöki posztját. Közben négy évig újra edzősködött, az Ózdvidéki Bányász NB II-es amatőr férfi csapatánál, melyet kiesőhelyről az NB I B-be vezetett. Az 1990-es évek közepétől elnöke a Magyar Kézilabda Szövetség Etikai Bizottságának is.
A továbbiakban a sporttól nem szakadt el, mert a vadászat, mint sport, élete részévé vált. Magánéletében ékszer-kereskedelemmel foglalkozott, és elnöke volt két erdőbirtokosságnak és egy vadásztársaságnak is.
Három egykori világklasszis (balról jobbra): Kovács László, Marosi István,
Fenyő András