Kézilabda kupa

– Sokan talán unatkoztak a karantén alatt, de felteszem te kevésbé, hiszen lénye- gében te feleltél a csapatért ebben az időszakban. Hogyan élted ezt meg?
– Szerencsére volt dolgom és nem unatkoztam, hiszen a srácokat úgymond kézben kellett tartani, hogy ők se unatkozzanak. Fontos volt, hogy a következő szezont ne a nulláról kelljen majd elkezdeni, ezáltal amennyire lehet, profitáljuk is abból, hogy otthon kellett dolgozni. Ki tudtunk ugyanis térni olyan területekre is, amelyekre lehet, hogy a szezon közben személye- sen nem lett volna idő. Éppen ezért olyan helyzetből fogunk indulni rövidesen, hogy az kellő alap már meglesz.

– Milyen feladatokra helyeztétek és helyezitek a hangsúlyt?
– Az elején nagyon fontos volt, hogy preventív jelleggel legyen meg a kellő alap, az úgy- nevezett mélyizmok, amelyek tudják stabilizálni akár a gerincüket, akár a bokájukat, akár a vállukat, hogy erre aztán lehessen majd izomtömeget építeni.

– Nincs már egy hét sem a kezdésig. Mi vár a csapatra a felkészülés elején?
– Eddig online dolgoztunk együtt, és mivel új is a csapat valamelyest, ezért a legelején fontos lesz, hogy megismerjük egymást és összekovácsolódjunk. Aztán természetesen fel kell mérni, hogy pontosan ki milyen állapotban van, annak ellenére, hogy én folyamatosan elemeztem az általuk visszaküldött anyagokat, programokat, legyen szó akár a futásokról készült kép- ernyőfotókról, akár a konditermi edzésekről szóló videókról.

– Nem lesz könnyű dolgotok, hiszen rengeteg szünet keletkezett a két szezon kö- zött. Nem félsz az ebből eredő esetleges sérülésektől?
– Megmondom őszintén nem tartok tőle, hiszen folyamatosan edzettek a fiúk és elvégezték azt a munkát, ami szükséges. Nagyon jó a Gazda Feri gyúróval együtt dolgozni, nagyon jól tudunk kommunikálni, így mindenképpen azon leszünk, hogy az izomsérülések el legyenek kerülve. Az általunk felépített rendszerben mindig az az első, hogy lehetőleg mindenki sérü- lésmentesen tudja végigjátszani a szezont, és csak ezután jön az, hogy minél jobb teljesít- ményt tudjanak nyújtani a játékosok.

– Nem mindenki tudja, hogy korábban élvonalbeli labdarúgó voltál. Beszélj erről.
– Sportoló családból származom, édesapám is élvonalbeli futballista, azon belül kapus volt. Ebből kifolyólag én is úgy nőttem fel, hogy a sport volt az életem. Szerencsére nekem is sikerült eljutnom a korosztályos válogatottságig és egy NB I-es csapatig Kaposváron. Sajnos azonban hatszor műtötték meg a térdemet 15 éves korom óta, így 24 évesen nekem ez a korszak lezárult. Már élvezem azonban azt, hogy ezeknek a játékosoknak segíteni tudok abban, hogy ami velem megtörtént, azt ők el tudják kerülni.

– Korábban a labdarúgásban dolgoztál. Honnan érkeztél Csurgóra?
– Még aktív pályafutásom alatt kezdtem el foglalkozni az erőnléti edzéssel, rehabilitációval. Első körben a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémián kezdtem el dolgozni, először csak segítő- ként. Itt tudtam ellesni különböző fortélyokat, valamint tapasztalatot szereztem elsősorban Somlai Nórától, aki tanácsaival rengeteget segített nekem a pályafutásom elején. Ezután ke- rültem Szentlőrincre, az akkor még NB III-as kiesőjelölt foci csapathoz és itt kezdtem el erőn-léti edzőként dolgozni a felnőttek között. Ezt követően választottam a Csurgót és azt gondo- lom, hogy a legjobb döntést hoztam azzal, hogy idejöttem.

– Mennyire volt nehéz az „átállás” a fociból a kézilabdába?
– Mindenképpen kihívás volt, én pedig szeretem ezeket a kihívásokat. A futball teljesen más, elég csak arra gondolni, hogy ott 90 percet játszanak a csapatok, így ott inkább az álló- képességre kell koncentrálni, hiszen az alsó test dolgozik javarészt. A kézilabdában sokkal komplexebb a mozgás, éppen ezért az elején még elemeznem kellett, hogy pontosan milyen mozgásokkal dolgoznak a játékosok. Össze kellett velük szokni, hiszen a mentalitásuk is más, de én úgy gondolom, hogy nagyon hamar beleszoktam, amiben a stáb is, a csapat is és a vezetőség is segített.

– Egyre általánosabb vélemény, hogy a magyar játékosoknál inkább a mentali- tásban van probléma a külföldiekkel szemben. Te e témában mit tapasztaltál?
– Azt gondolom, hogy személyiségfüggő, hogy kinek milyen a mentalitása, milyen céljai vannak a kézilabdában és azért mennyit hajlandó tenni, így nem tennék ebből a szempontból különbséget külföldi és magyar játékos között. Van nagyon sok magyar játékos itt a Csurgó- ban is, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy előrébb lépjen, de ez ugyanúgy megvan a külföldieknél is. Nyilván akiből ez hiányzik, és nem látja bennük a szakmai stáb vagy a vezetőség, ők valószínűleg már nincsenek is Csurgón. Azt gondolom, hogy most olyan játé- kosokkal indulunk el, akár magyarokról, akár külföldiekről beszélünk, akik a saját és a csapat érdekeit is nézik és ezért a legjobb teljesítményt is fogják nyújtani.

Forrás: Csurgói KK honlap