Kézilabda kupa

Kukely Anna 2003. május 27-én született Békéscsabán, és ott is nőtt fel igazi sportos családban, hiszen édesapja és nagyapja labdarúgó volt, édesanyja pe- dig kézilabdázott. Ő ikertestvérével utóbbi sportágat választotta, és mostanáig kizárólag szülővárosa csapatában szerepelt. Nagyon gyorsan haladt a ranglét- rán, 15 évesen, 2018-ban már az élvonalban is bemutatkozott. A 2018-2019. évi és a 20192020. évi idény során az utánpótláscsapatok mellett a felnőttek között is rendszeresen szerepet kapott. Az első, tisztán a felnőtteknél töltött idénye során húsz mérkőzésen kilencvenhét gólt szerzett, s csapata legeredményesebb játékosa lett. A Békéscsaba ezzel együtt is kiesett a legjobbak közül, ugyanakkor a jelenlegi idényben minden esélye megvan rá, hogy kivívja a feljutást. A fiatal játékos a 2021-2022. évi NB I B Keleti csoportjában 16 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, s 90 alkalommal járt túl az ellenfelek kapusainak eszén. Anna az után- pótlás-válogatottaknak rendszeresen tagja, 2019-ben a bakui Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF) bronzérmet, a celjei ifjúsági Európa-bajnokságon aranyérmet, végül a 2021. évi junior Európa-bajnokságon szintén aranyérmet nyert a magyar nemzeti csapattal.

– Nagyon örülök, hogy bejelenthetjük Kukely Anna átigazolását – mondta Görög Zsolt ügyvezető igazgató. – Az egyik legtehetségesebb irányítóval erősö- dünk, akinek a teljesítményét, fejlődését már évek óta figyeli a Ferencváros szakmai stábja. Nem titok, hogy már a mostani idény során is szívesen láttuk volna a Népligetben, de a tanulmányai miatt erre nem kerülhetett sor. Nagy figyelmet fordítunk továbbra is azokra a magyar kézilabdázókra, akik beleillenek az elképzeléseinkbe, és őszintén bízom benne, hogy ha Anna fejlődési íve töret- len marad, akkor hamarosan az ikonikus irányítóink helyére léphet.”

– Lila helyett zöld – nagy váltás!
– A múlt héten a junior válogatottnál épp volt lehetőségem Ferenczy Diával beszélgetni arról, hogy mi vár majd rám a Fradinál, és például az is szóba került, hogy jobban járok, ha mellőzöm a lila, illetve ahhoz hasonló árnyalatú ruhákat, eszközöket… De egyébként azt hallottam, hogy a fiataloknak itt is hasonló fel- adataik vannak, mint Békéscsabán, szóval ezzel nem lesz gond.

– Nevelőegyüttesedben már tavaly és idén is te lőtted a legtöbb gólt, mégis a fiatal státuszod az erősebb?
– A keretben az egyik legfiatalabb vagyok, és attól függetlenül, hogy meghatá- rozónak számítok, illetve, hogy figyelnek rám, meghallgatják a véleményemet, még tudom, mi a dolgom. Ha azt mondja az edző, hogy hozzon valaki három gumikarikát, akkor én vagyok az első, aki rohan, ez a fiatalságommal jár; és eb- ben nem lesz semmi változás a nyáron sem.

– Noha még csak tizenkilenc éves vagy, már három és fél évvel ezelőtt bemu- tatkoztál az NB I-ben, azóta pedig egyre több szerep jutott neked a felnőttek között is.
– Minden edzőmtől tanultam, kaptam valamit, volt, akitől támadásban, mástól meg védekezésben tanultam többet, így tevődtem össze. Valóban jó néhány mérkőzést lejátszottam már az élvonalban, de ennek ellenére is óriási lesz a különbség, hiszen Bajnokok Ligája-résztvevő csapathoz igazolok, vagyis fel kell vennem a kesztyűt. Fel kell dolgozni azt is, hogy a bajnokságban nem a kiesés elkerülése a cél, hanem a bajnoki cím. Szeretnék először beilleszkedni, megtalál- ni a helyemet és olyan kézilabdázóvá válni, aki pár év múlva meghatározó játékos tud lenni.

– Kirepülsz a családi fészekből, a megszokott környezetből és csapatból. Nehezen szántad rá magad, hogy megtedd ezt a lépést a profi karrier felé?
– Korábban elképzelhetetlen volt számomra, hogy eljöjjek otthonról, hiszen min- den nap anya főztje vár otthon, gimnáziumba járok, most érettségizem majd, szóval furcsa lett volna belegondolni, hogy nekivágok az életnek, pláne a fővárosban. Amikor azonban megkeresett a Ferencváros, szinte gondolkodás nélkül tudtam, hogy jönni szeretnék, mert ez az a lehetőség, amit, ha kihagyok, akkor talán soha nem tért volna vissza újra.

– A tanulmányaiddal milyen terveid vannak?
– Az érettségi után szeretnék továbbtanulni, jelentkeztem az egyetemre, remé- lem, hogy a Testnevelési Egyetemen tanulhatok tovább.

– Nehéz most a napi feladatokra koncentrálni? A Békéscsabával a feljutásért harcoltok, a suliban az érettségire készülsz, de közben ott lehet a fejedben az is, hogy mi vár rád nyártól.
– Sokan kérdezték már, de egyelőre nem okoz nehézséget a dolgomra kon- centrálni. Persze, figyelem a neten, hogy milyen csapatba érkezem, hogy kik lesznek a csapattársaim, nézegetem a képeket, mert izgatottan várom már, hogy mi lesz, hogy lesz, akár a pályán kívüli életemmel is. De elsősorban a fel- adatomra koncentrálok, a Békéscsaba a nevelőegyesületem, sokat köszönhe- tek neki.

– A szüleid is sportolók voltak, mennyire terelgettek téged az élsport felé?
– A sport talán nagyobb fókuszt kapott az elmúlt években, de mindig azt mondták, hogy tanulni muszáj, mert bármi közbejöhet, ezért kell a biztos pont. Támogatnak maximálisan a sport karrieremben, de számonkérnek az iskolával kapcsolatban is.

– 2019-ben és 2021-ben is jelentős sikereket értél el az utánpótlás-válo- gatottakkal, az ifjúsági olimpiát bronz-, az ifjúsági és a serdülő Európa-baj- nokságot pedig aranyéremmel zártátok. Mennyit tettek hozzá ezek a sikerek a karakteredhez?
– A tavalyi Európa-bajnokság nagyon jót tett az önbizalmamnak, mert ott Szilárd bácsinál (Kiss Szilárd szakvezetőnél - a szerk.) a junior válogatottban azt éreztem, hogy húzóembernek kell lennem a csapatban. Szeretném, ha néhány év múlva a Ferencvárosnál is ezt érezhetném. Sokat kell még fejlődnöm, de szeretném ezt elérni.

– A korábbi és leendő csapattársad, Kovács Anett példája mennyit számított a döntésedben? Szinte mesébe illő történet, hogy a kieső csapatból az FTC-ben is meghatározó játékos, bajnok és válogatott lett.
– Motiváló számomra az ő példája, figyeltem folyamatosan, hogy odakerült, megállta a helyét, látom, hogy játszik rendszeresen a bajnokságban, a Bajnokok Ligájában és a magyar válogatottban is. Beszéltem vele többször is, és ő is csá- bítgatott, hogy jó lesz, jöjjek csak. Nos, boldog vagyok, hogy jövök, és remélem, az én történetem is olyan mesébe illő lesz, mint az övé.

Forrás: fradi.hu – Fotó: Antal János