Kézilabda kupa

– Milyen az élet most Montenegróban?
– A héttől szigorítottak az eddigi intézkedéseken. Kijárási tilalom van éjszakánként, és hét- végén sem lehet elhagyni az otthonainkat. Nagyon nehéz betartani, dolgozni járnak az emberek, és boltokban lehet elmenni, de minden mást bezártak. Azért is nehéz ez nekünk, mert igazai társasági emberek vagyunk mi montenegróiak, csakúgy mint a magyarok, de most ezt el kell fogadni és otthon maradni.

– Bevásárolni Te jársz el? Vagy más?
– Mostanában, amit lehet, megrendelek, és kiszállítják, egyre nagyobb az igény erre a szolgáltatásra. Én is ezt preferálom, mert nem kell sok ember közé mennem, de boltba néha elmegyek, persze maszkban és kesztyűben romlandó termékekért, amiket nem szállítanak ki. Nagyon óvatos vagyok. Magam és mások érdekében is. De remélem, ha mindenki így tesz, akkor hamarabb vége lehet ennek a helyzetnek.

– Hogy mennek az „edzések”? Tudod tartani a kapcsolatot a többiekkel?
– Természetesen megvannak a csoportjaink, ahol kommunikálunk, megkapjuk az edzés- tervet, el is küldjük, amit edzettünk. A klub mindent megtesz értünk ebben a nehéz hely- zetben is. Tartom a kapcsolatot a lányokkal napi szinten, külön sokat beszélek azokkal, akik most a családjuktól távol vannak, úgy még nehezebb lehet. Segítjük egymást, ahogy tudjuk!

– Hogy néz ki egy karantén napirend?
– Majdnem minden napom ugyanaz. Én reggel szeretem elvégezni a napi edzéseimet, szóval a reggeli után általában ezzel kezdem a napot. A futóprogrammal most már nincs egyszerű dolgom, mert a parkot, ahol eddig róttam a köröket lezárták, úgyhogy most kisebb forgalmú utcákban futok, de itt sajnos nem olyan jó a talaj, de ez van, elviselem. Ez legyen a leg- nagyobb gondom. Formában kell tartani magunkat, már amennyire ez jelen helyzetben lehetséges. Ami számomra pozitív, hogy edzés után a konyhában szorgoskodom, és fejlesz- tem magam. Takarításban van segítségem, de azért ebből is kiveszem a részem. Ezek a tevékenységek hasznosak, mert őszintén megmondom, nem akarok állandóan a tévé vagy a laptop előtt ülni. Danyi Gábor pedig külön gondoskodik róla, hogy ne csak filmeket nézzünk, kapunk tőle rendszeresen „házi feladatot”, ami mindig kézilabdával kapcsolatos. Egyikünk se gondolta volna, hogy ennyi ideig leszünk edzések, meccsek szurkolók nélkül.

– Mi hiányzik a legjobban számodra most?
– Az életből a személyes találkozások hiánya. A családoddal és barátaiddal sem találkozhatsz, nem ölelheted meg őket. Szerintem ez mindenkinek nehéz. A sportolói életből természetesen hiányzik a kézilabda, sosem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni. Most kellene a legfontosabb meccseinknek eljönnie, egész szezonban ezekre készültünk, most pedig így állunk, ahogy. Beszélek más játékosokkal is, akikkel korábban játszottam, és ők is ugyanezt mondják. Nehéz ez mindenkinek, sportolónak, szurkolónak, az összes embernek.

– Mit üzennél a szurkolóknak?
– Kérek mindenkit, hogy maradjanak otthon. Figyeljünk oda a higiéniára, legyünk fegyel- mezettek és türelmesek. Hiszek benne, ha ezeket betartjuk, hamarabb térhet vissza a régi kerékvágásba életünk.

Forrás: Győri Audi ETO KC honlap / Szabó Tamás