Kézilabda kupa

Újabb fájó vereséget szenvedett az Audi-ETO a Ferencvárostól. Nincs mit szépíteni, a hatgólos kudarc szégyen, könnyen a bajnoki címükbe kerülhet a győri zöld-fehéreknek.

Ami ennél is tragikusabb, hogy ez már nem az első pofon volt az első számú hazai riválistól. Lehetnek bármennyire gyenge formában a népligetiek, lassan ott tartunk, hogy egy Fradi–ETO párharcon a Népligetben már a hazaiak a favoritok, és mostanában csak a fővárosiak győzelmének különbsége a kérdé- ses.

Ki kell mondani, az elmúlt években tévútra tévedtek a győriek, akik 2019-ben nyertek utoljára Bajnokok Ligáját, idehaza meg gyakorlatilag minden évben „átengednek” egy címet az FTC-nek, azaz megszűnt a hazai hegemónia is.

Azt gondolom, az elmúlt évek koncepciótlansága most csúcsosodik ki. Isten igazából az embernek fogalma sincs, milyen elképzelések mentén születtek döntések az elmúlt években.

De haladjunk időrendben, vizsgáljuk meg az elmúlt évtized történéseit, mely alapvetően sikeresnek tekinthető, de éppen az eredmények voltak azok, melyek elfedték a gondokat, a hibás döntéseket.

Két BL után nagy bukás

Egy vitathatatlan, Ambros Martín első győri időszaka volt a klub történetének a legsikeresebbje, de azért már akkor is voltak érdekességek. Az első két BL-győzelmet gyakorlatilag a Vanyus Attila elnöksége alatt összegründolt csapat húzta be. Aztán a spanyol úgy döntött, új csapatot épít. Olyan játékosok érkeztek, mint például Macarena Aguilar, Susann Müller vagy Vesna Milanovic-Litre, akikről igazából ki sem derült, milyen játékosok, mindenesetre az ered- mény ismert: a BL-ben címvédőként a negyeddöntő jelentette a végállomást, a bajnokságban pedig a hazai veretlenséget elvéve a Fradi ünnepelhetett.

Martín ennek ellenére maradt, a nyolc, szezon előtti igazolás viszont ment a kukába. Jött Nycke Groot, akinek leigazolása telitalálatnak bizonyult, gyakor- latilag az újabb sikerek letéteményese lett a holland. Köré építette fel a klub a következő évek csapatait, és még azt is elbírta az ETO, hogy Görbicz Anita lekerült a balszélre. De a győri klubikon ettől még vezér maradt, ahogyan Amorim nélkül is elképzelhetetlen volt a mindenkori Audi-ETO. Lett is két újabb BL-arany, amivel Ambros Martín hőssé vált.

Valóban volt 20–25 edző?

A spanyol távozott, addigi segítője, Danyi Gábor váltotta a padon. Sokakat meglepett ez a döntés, főleg annak tükrében, hogy az akkori elnök, Bartha Csaba elmondása szerint 20–25 edzővel tárgyalt. Azért ezen sokan vakarták a fejüket, mert ennyi jó – ahogyan a szurkolók szoktak fogalmazni: ETO-szintű – edző nincs a női kézilabdában, és aligha Danyi Gábor lett volna a befutó mondjuk egy Thorir Hergeirssonnal szemben. Mert azt csak remélni lehet, hogy ha ennyi edzővel beszéltek a győriek, abban benne volt a norvég válogatott szövetségi kapitánya is.

Hogy nem lehetett biztos az új edzőben az elnök, jól jelzi, hogy csak egy évre szerződött vele, és hosszabbítani is évente hosszabbított, pedig a magyar szak- ember első évében veretlenül triplázott az Audi-ETO.

A második évben azért már „megrepedt egy kicsit az épület”, a Siófok ottho- nában kapott nagy verést a csapat, ezzel hosszú idő után kaptak ki újra a győriek más csapattól, mint a Fradi. A covid viszont idő előtt vetett véget a szezonnak, így nem tudni, mi lett volna, ha.

Gondok a klubházban és az öltözőben

Az újabb szezonban aztán már csőstől jöttek a bajok. Kifelé ugyan kevésbé látszott, de akik kicsit is közelebb voltak a tűzhöz, tudták, hogy az elnök és az edző között feszültté vált a viszony, illetve a csapat több játékosa is – hogy maguktól vagy más befolyására, erről megoszlanak a vélemények – Danyi ellen fordult. Bár az eredményeken sokáig nem tükröződött a belső probléma, a szezon végén a Fraditól, nem sokkal a Bajnokok Ligája négyes döntője előtt, nagyobb különbséggel kapott ki, mint amennyivel Győrben győzött az ETO, így a bajnoki címhez csoda – pontosabban a Fradi pontvesztése – kellett volna.

Ez nem történt meg, Danyi Gábor viszont még azelőtt, hogy ez biztossá vált, belebukott a vereségbe. Azt már korábban lehetett tudni, hogy a szezon végén távozik a szakember, ahogyan azt is, hogy Ambros Martín visszatér, de az események felgyorsultak. A spanyol már a szezon hátralévő meccsein is irányította a győrieket. A Magyar Kupa-döntőt meg is nyerték a zöld-fehérek, a BL-ben viszont csak bronzérmes lett a gárda.

Martínnal aztán tavaly nem jutott sokkal előbbre az Audi-ETO, noha a bajnoki serleget visszahódította – igaz, csak összesített gólkülönbséggel, mert az oda-vissza párharc a Fradival meccsnullára jött ki –, az MK-ban alulmaradtak a zöld-fehérek a népligetiekkel szemben, a BL-ben pedig ezüstérmes lett.

Ami szembetűnő volt, hogy a védekezés közel sem volt olyan acélos, mint amilyen az első Martín-érában, a támadójáték viszont már a szokásos „martíni” volt, azaz valaki majd csak megoldja elöl, viszont az igazi vezérek, mint a már említett Groot, Amorim vagy Görbicz, nem voltak a keretben.

És itt jutottunk el oda, hogy igazából az ETO igazolásaiból már évek óta hiányzik a tudatosság.

Koncepciótlan igazolások

Az előző elnöknél nagyjából az volt az elképzelés, hogy a soros világ- vagy Európa-bajnokság győzteseiből, dobogósaiból megpróbálják megszerezni azokat, akik hajlandóak is Győrbe igazolni. Ezek a játékosok ráadásul több- ségében már 30 évhez közel vagy azontúl voltak akkor is, mikor idekerültek. Sőt, Anja Althaust gyakorlatilag azután igazolták le a győriek, miután a német beállós a Vardar játékosaként az ETO ellen elveszített BL-döntő után sírva beje- lentette, hogy visszavonul. Valamiért azonban Bartha Csabáék úgy gondolták, jó ötlet reaktiválni a játékost.

Anne Mette Hansen óta 25 év alatti játékost belső posztokra nem igazolt az ETO, ez alól kivétel volt Háfra Noémi, aki az gondolom, pályafutása legrosszabb időszakában érkezett Győrbe, nem is jött be neki a váltás. A tavalyi Final Fourban például sem az elődöntőben, sem a döntőben nem vehette le a melegítőfelsőjét, Ambros Martín ugyanis még arra sem méltatta, hogy pár percre pályára küldje. Mindez elég megalázó volt a magyar válogatott játékos számára, noha én magam sosem tartottam jó igazolásnak Háfrát, és nem a képességei, hanem mentális állapota miatt.

Az előző év utolsó hónapjai sem múltak eseménytelenül, ezúttal Bartha Csaba elnök távozott a sportegyesületek kötelező kft-vé alakulása körüli jogi hercehurca és eltérő elképzelések miatt idő előtt. Addigra azonban már az idei keret is összeállt, amibe aztán az új vezetés igyekezett belenyúlni – Pintea–Broch-csere, a három kapusból Laura Glauser elengedése, a szakmai stábba pedig Raph Tervel leigazolása –, de a ráncfelvarrás nagyon úgy fest, eddig nem járt sikerrel.

Önámítás a sérültekre hivatkozni

A szezonnyitó ankéton Ambros Martín kijelentette: a kőkemény védekezés visszatér Győrbe, de eddig ebből szinte semmit sem látni. Harminc gólokat kap komolyabb ellenfelektől a csapat, de még a csontutolsó Békéscsaba is 24-et dobott legutóbb Győrben.

Nyilván lehet hivatkozni a sérültekre, ahogyan ezt meg is teszi az edző, de ez csak önámítás.

Igazából az ETO-ban jelenleg közepes játékosok szerepelnek, se jobbak, se rosszabbak, mint bármelyik riválisnál. 

Ami még szintén kezd nyilvánvalóvá válni: egyre több csapat hiszi el, hogy ezt az ETO-t meg tudja verni. Olyanra nem emlékszem, mikor volt példa, hogy nyolc meccs után két veresége legyen a BL-ben a csapatnak, ahogyan az sem sűrűn fordult elő, hogy egyik csoportellenfelével szemben rosszabbul álljon, ha esetleg pontazonossággal zárnák a csoportkört.

Jelen helyzetben a legsúlyosabb gond, hogy már három hete tudni: nem Martín lesz az edző jövőre, az utódlásról azonban még semmi hír.

Szorít az idő

Több opció is lehet. Az egyik: megvan az új edző, csak nem lehet bejelenteni. Ez esetben érhető, a hallgatás, ezzel párhuzamosan simán futhat a jövő évi játékoskeret kialakítása. A másik: tényleg nincs még utód. Ez már aggasztóbb, hiszen az idő rohan, a játékosok nem várnak. Erre jó példa Vjahirjeva, aki hosszabbított a norvég Vipersnél, pedig információink szerint volt győri ajánlata. A harmadik opció: még mindig több vasat tartanak tűzben a győriek. Ez sem ideális, mert a legtöbb játékos biztosan az edzőtől is függővé teszi, hova ír alá.

Az elmúlt évek igazoláspolitikája alapján egyébként nagyon valószínű, hogy Győr már sem edzőnek, sem játékosnak nem annyira vonzó. Közel sem igaz, amit korábban Bartha Csaba mondott, miszerint a játékosok akár biciklivel is eltekernének Skandináviából Győrbe. (Valószínű amúgy, hogy ez is olyan költői túlzás lehetett, mint a 20–25 edző.)

Nem vonzó már Győr?

Igazából egy szakember ingoványos talajra lép, hiszen itt tulajdonképpen a BL-győzelem az elvárás, még ha ezt hivatalosan – teljesen érthető módon – nem is lehet és szabad kimondani. Jelen pillanatban egyedül Ambros Martínnak nézné el a közönség egy része, ha idén sem húzná be a trófeát, mondván, nyert már eleget a csapattal. Persze a sportban a múlt már édeskevés, de még mindig van nimbusza a spanyolnak, igaz, a kritikusai száma is nő minden egyes vere- séggel.

Ami pedig a játékosokat illeti, nagyon úgy fest, fiatalként egyáltalán nem vágynak Győrbe, mert elképzelni nem tudom, hogy mondjuk Foppát vagy Reistadot ne kínálta volna már meg szerződéssel az ETO, de egyikük sem jött.

Ahogyan fentebb írtam, nagyjából 28 éves vagy annál idősebb érkezik csak, kivételt talán a szélsők jelentik, de azt a posztot Martín már az első érájában is alig-alig használta ki – noha maga is szélső volt –, és ez meg is látszik a játékosokon, fokozatosan épülnek le.

Az biztos, bárki is lesz az Audi-ETO új edzője, kemény fába vágja a fejszéjét, mert szerintem nagyobb „takarítás” nélkül nem tud eredményes lenni. A jelenlegi keret nagy részének az ideje lejárt – némely játékosoknak igazából el sem jött –, viszont ehhez el kellene kezdeni a jövő évi keretet kialakítani, amihez nem ártana az új edző.

Addig is a mostani Fradi-vereségért valakinek önkritikát kellene gyakorolni, az előző edzőnek egy ehhez hasonló fiaskó az állásába került. Kérdés, az illeté- kesek kockáztatnak-e, és hagyják Martínt, hátha ki tudja rángatni a csapatot abból a gödörből, amelybe tulajdonképpen ő vezette bele a lányokat. A magam részéről erre vajmi kevés esélyt látok, de ha mégis, én leszek az első, aki meaculpázik...

Forrás: KISALFOLD HÍRPORTÁL / Szabó Gábor – Címlapfotó: Kovács Tamás / MTI