Kézilabda kupa

          – Akik elolvasták a Magyar Kézilabda Szövetségnek a csehek elleni Eb-mérkőzés után kiadott közleményét és látták Zsiga Gyula szakmai igazgató véleményét, azt is gondolhatnák, hogy Ljubomir Vranjes napjai meg vannak számlálva. Tényleg így van ez?
          –Szó sincs erről. A magyar férfi kézilabda-válogatottnál nincs kapitánykérdés. Ljubomir Vranjes a világ egyik legjobb és legfelkészültebb szakembere, Marosi László javaslatára nem véletlenül döntöttünk mellette, örülünk, hogy itt van. Nem kapott selyemzsinórt, még akkor sem, ha néhányan ezt olvasták ki a szövetség közleményéből. Vranjes mindent tud a kézilabdáról, szerintem konkrétan egy zseni. Eredményei, tudása, személyisége, profizmusa, és a reálisan kitűzött célok reménytelivé tették az Európa-bajnokságot, sőt volt, aki csodát is várt. Ehhez képest a minimális elvárás alulmúlása, miszerint hat mérkőzést játsszon a csapat, sőt a nulla pontos kiesés igenis csalódás volt mindenkinek. Az is kétségtelen, hogy szakemberek kifogásolták a felkészülés intenzitását, kevesellték az arra fordított figyelmet, és sokan érezték úgy, hogy Vranjesben is sokkal több van a látottaknál. Márpedig, ha a magyar válogatottról van szó, jogos elvárás, hogy mindenki a legkeményebben, vitán felül álló erőbedobással dolgozzon. A válogatott kell, hogy a legfontosabb legyen, és hiába szerepelnek akár jól a külföldiekkel feldúsított hazai klubok, ha a magyar keret lebőg egy világversenyen, akkor nincs jó magyar kézilabda, és ez ki fog hatni az egész sportágra. Ezért kell mindent ez alá rendelnie mindenkinek. A csalódottság tehát nem számon kérhető senkin, szakmai viták pedig mindig lesznek. De félreértés ne essék, Ljubomir Vranjessel megyünk tovább.

          – Hogyan értékeli a magyar férfiválogatott három Eb-mérkőzését?
          – Szerintem, ha valaki nem vagdalkozni, meg személyeskedni akar, hanem tárgyilagos, akkor beláthatja, hogy az Eb-meccseinek összképe nem volt olyan lesújtó, mint sokan mondják. A kiesés az volt, de a játék képe kevésbé. A dánok elleni meccs eredménye papírforma, ott annál többet, mint amit a csapat bemutatott, józanul senki sem remélhetett. Negyven percig amúgy kiválóan játszottunk. A második mérkőzésen, Spanyolország ellen nagyon közel voltunk a bravúrhoz, kifejezetten impozáns volt a játék, de végül épphogy nem sikerült nyerni. Amúgy az is a mai papírforma. A csehekkel szembeni meccsről az eleje óta tudtuk, hogy az lesz a sorsdöntő, azt volt kötelező megnyerni, nem a dánt, meg a spanyolt. Ott az lett volna a papírforma. De a csehek meglepték a csapatot, a mieink pedig a legrosszabb formájukat hozták és még csak kis szerencséjük sem volt. Mindenki láthatta. Ennek a mérkőzésnek egyes momentumai és persze a végeredménye is végtelen csalódást okozott Varasdon minden magyar szurkolónak, szakembernek. Talán az utolsó tizenöt percben fordult a legtöbb tekintet Vranjes felé, mert ő az, aki csodát tud tenni. Ez persze nem méltányos vele szemben, de hát tényleg azt várt mindenki tőle. Ugyanakkor ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a magyar válogatott most nagyon fiatal, tapasztalatlan játékosokból állt. Többjük még nem is játszott ilyen színvonalú és erősségű meccseket, főleg nem kétnaponta. Ez persze nem mentség, pusztán az egyik magyarázat a hibákra.

          – A 2011-es olimpiai kvalifikációs világbajnokságon Mocsai Lajos szövetségi kapitány nagyon ügyelt arra, hogy azokra a meccsekre helyezze a hangsúlyt, amelyen a válogatott győzelmi esélyekkel lép pályára. Így sikerült legyőzni a norvégokat, a németeket és a lengyeleket, ami a vb-n a hetedik helyet és az olimpiai selejtezőt jelentette a magyar csapatnak. Ljubomir Vranjes, vagy akár a női szövetségi kapitány, Kim Rasmussen esetében nem lehetett volna ugyanezt a szisztémát alkalmazni?
         – Skandináv edzőink minden mérkőzést meg akarnak nyerni, ilyen a mentalitásuk. Vranjes el is mondta, hogy nem megy ki úgy, hogy el fog veszíteni egy meccset. Ha valaki elkezdi neki azt magyarázni, hogy a férfiválogatott engedje el az első két Eb-mérkőzést, csak azért, hogy a csehek ellenire frissebb legyen, nem is értette volna, miről beszélnek. Rasmussen esetében ugyanez lett volna a helyzet, hiszen a női világbajnokságon is felmerült már ez a kérdés.

          – Az Európa-bajnokság után felerősödtek azok a hangok, amelyek azt firtatták, hogy Ljubomir Vranjes mellett miért nem dolgozott egy olyan szakember, aki beszél magyarul. A szövetségi kapitánynak mind a Veszprémnél, mind a válogatottnál svéd segítője van. Az MKSZ nem javasolja majd a szakembernek, hogy vegyen maga mellé egy olyan edzőt, aki képes áthidalni a kommunikációs problémákat?
          – De, határozottan javasolni fogjuk, mindig is ezt az álláspontot képviseltük. Az MKSZ eddig is megadott és a jövőben is megad minden segítséget a válogatottaknak és szövetségi kapitánynak. A sikeres szereplés érdekében semmi sem lehet akadály, akár az edzői stábot is ki kell bővíteni. Vranjes nyugodtan dolgozhat svéd kollégájával, de mellette választhat még olyan edzőt is maga mellé, aki segít neki a játékosokkal való kapcsolattartásban, akivel jól tud együtt dolgozni. Szerintem ez neki is jó lenne, az értékeléskor hangsúlyosan kitérünk majd erre. Sok minden másra is rávilágított az Eb, ezért az előttünk álló szakmai értékelésnek átfogónak kell majd lennie, nincs elvesztegetni való idő, de akik temetik a sportágat, tévednek.

          Forrás: Origo.hu