Kézilabda kupa

– Mesélj, kérlek a kezdetekről!
– A szüleim sokszor néztek tévében kézilabdát, és egyszer kaptam ajándékba egyet. Otthon a hinta keretét célozva dobálgattam vele. Aztán a papa elvitt egy edzésre; innen kezdődött. Basák Zoli bácsihoz kerültem az Arany iskolába, akkor az általános iskolában harmadikos voltam. Nagyon tetszett az edzés, és nem sokkal később, körülbelül fél év múlva már tőlem idősebbekkel edzettem talán az alkatom miatt és azért, mert balkezes vagyok. Néhány év múlva átkerültem Ruskó Kati nénihez, majd Kun Attila bácsihoz, azóta is ő az edzőm két évet leszámítva, amikor Róth Kálmán bácsi edzett minket. Más sportágat nem is próbáltam ki, ezt kezdtem el, ezt szerettem meg, ebben szeretnék érvényesülni.

– Mi tetszik ennyire a kézilabdában?
– Nagyon szeretek csapatban játszani, és az is jó, hogy egy közösséghez tartozom, mindenki hozzátesz egy kicsit a csapat játékához. Igazából az motivál, hogy itt vagyok Győrben, ahol a világ legjobb csapata van, és mindig is szerettem volna ide kerülni. Azzal, hogy a felnőtt csa- patban lehetek, legnagyobb álmom vált valóra, ez megért minden fáradtságot, lemondást.

– Milyen lemondásokkal jár versenysportolónak lenni?
– Leginkább a hétvégéket érinti ez, ha meccsek vannak. Sok fiatal jár bulizni, nekünk ez csak ritkán adatik meg, mert ha meccs van, akkor ezt nem lehet. A hétköznapokban a suli után sokan tanulnak, pihennek, mi csak edzés után tudunk tanulni, ami azért elég nehéz.

– Most érettségiztél és felvételiztél is sikerrel. Miért fontos számodra a tovább- tanulás?
– Szerintem jó előre tervezni, ha a kézilabda nem jön össze vagy bármi történik, minden- képpen szeretnék utána valamihez érteni. Edzői pályára szeretnék menni, ezért is jelentkez- tem a TF-re (Testnevelési Egyetem – A szerk.). Elég jó pontjaim voltak, de a sportered- ményeim miatt pluszpontokat is kaptam, így elértem a ponthatárt. Levelezőn kezdem a sulit ősszel, ami négy-öt hetente három nap iskolát jelent. Remélem, az edzőimtől támogatást kapok majd ebben és időm is engedi majd a tanulást.

– Jobbszélen és jobbkettőben is játszol. Melyik a kedvenc posztod?
– Átlövőben jobban szeretek játszani, mert a szélső poszt eléggé kiszolgáltatott, az alktom- ból és a magasságomból adódóan is jobban illik hozzám a jobbkettő. Ettől függetlenül szeret- nék szélen is fejlődni, mert az mindig jó, ha több poszton is bevethető egy játékos.

– Nem rég tértél vissza a klubcsapatodhoz az ifjúsági válogatott összetartásáról. Mióta vagy korosztályos válogatott?
– Már a legfiatalabb korosztály válogatottjaiban is benne voltam, és azóta szerencsére mindig kapok meghívást.

– Miben más a válogatottban szerepelni mint a klubcsapatban?
– A válogatott abban picit eltérő, hogy különböző csapatokból verődünk össze, nehezebb összeszoknunk, és az edző is más, ezt is szokni kell. De valójában itt a legjobbak vannak, ezért mindez nem okoz nagy gondot, mindenki tudja a feladatát és ezért hamar megy az összerázódás, és megszokjuk a légkört. Ha egy-egy nemzetközi versenyre készülünk, majd- nem az egész nyarat együtt töltjük, ez elég sok idő ahhoz, hogy hozzájáruljon a csapat ered- ményességéhez

– Jelenleg egyedüliként az akadémiai ifjúsági és a felnőtt csapatnak is tagja vagy. Nem nehéz ez egy kicsit?
– Óriási megtiszteltetés nekem, hogy a felnőttekkel lehetek, és mindenképpen szeretnék élni ezzel a lehetőséggel. De az is fontos számomra, hogy mindkét helyen helytálljak, és az elvá- rásoknak megfeleljek. Ha a nagy csapatban lehetőséget kapok, igyekezni fogok meghálálni jó játékkal, a korosztályomban pedig meghatározó játékos szeretnék lenni.

– Milyen a nagyokkal edzeni?
– Már két éve velük készülök. Tavaly nehezebb volt, mert még fiatalabb voltam, ez fizikailag is érződött, ebben is van mit fejlődnöm és természetesen taktikailag és technikailag is. Azon vagyok, hogy sokat tanuljak tőlük.

– Hogyan viszonyulnak ehhez a kivételes helyzethez az ifista csapattársaid?
– Azt tapasztalom, hogy jól. Remélem, hogy tényleg örülnek, és támogatnak ebben. Mindig kérdezgetik, mikor megyek már hozzájuk edzeni. Ha vissza tudok játszani, mindenképpen szeretnék a csapat segítségére lenni.

– Korosztályodból kiindulva a szórakozás egyik fontos tényezője lehet(ne) az éle- tednek. Hogy állsz ezzel?
– Ha van egy szabad hétvégénk, el szoktunk menni a lányokkal szórakozni. Ha adódik lehe- tőség, egy-egy moziba is elmegyünk. Azért is jó ez a sportág, mert a baráti társaságom is innen alakult ki, a csapattársaim a barátnőim is.

– A szüleid támogatják sportolói pályafutásodat?
– Maximálisan! Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek és a nagyszüleimnek is! Rengeteg áldozatot hoznak ők is, de ez sosem volt kérdés részükről, ha én ezt szeretem, akkor ebben tesznek meg mindent azért, hogy jobb lehessek. Eljönnek velem meccsekre, amikor kisebb voltam, elvittek. A szomszédunkban lakó nagymamám mindig azt főzi meg, ami a kedvencen. Persze most már jobban odafigyelek az étkezésemre, nálam a hangsúly sokakkal ellentétben nem a fogyáson, hanem azon van, hogy hízzak, azaz izmosodjak.

– Mik a terveid?
– Szeretnék minél jobban beépülni a felnőtt csapatba és az ifiben húzó ember lenni, a válo- gatottnál pedig átlövő poszton minél többet játszani!

Forrás: Győri Audi ETO KC honlap / Fata Edina