Kézilabda kupa

– Laci, sok Veszprém – Barcelona meccset megéltél már életedben, több szemszögből is, hogy emlékszel vissza ezekre a rangadókra?
– Számomra a Barcelona ellen mindig különleges élmény volt játszani. Az éle- temnek egy, nem elhanyagolható része köthető ugyanis a katalán fővároshoz. Gyakorlatilag játékosként és emberként is formálta az életem, ott nőttem fel, ott lett belőlem kamaszból érett férfi. Nagy élmény egy ilyen mérkőzés, abban a felfokozott hangulatban játszani, mindig egyedi és felemelő érzés.

– Carlos Ortegával együtt érkeztél a Veszprémhez, hogy tekintesz vissza erre a nosztalgikus érzésre, akkor közös álmotok volt a veszprémi siker, most a két barát újra ringbe száll, viszont az ellenkező oldalon?
– Barcelonában éveken keresztül csapattársam volt, majd Veszprémben az ed- zőm, nem mellesleg ehhez, egy nagyon jó baráti viszony is társult. Rengeteg élmény köt össze minket. Például, csak egy apróság, van egy kedvenc tapas bár Barcelonában, amit még Carlos mutatott meg nekem és amit azóta is imádok. Tényleg sok-sok nosztalgikus élményünk van. De térjünk rá a lényegre, szerdán most már ellenfélként nézünk „farkasszemet”, ami talán furcsa lehet, de a sportban sokszor játszunk a barátaink ellen, nincs ezzel semmi baj. Carlosról edzőként mindig ki kell emelnem, hogy alapos, felkészült edző, aki a csapatát mindig maximálisan felkészíti az adott mérkőzésre. Nagyon jó ember és szakem- ber is egyben, ráadásul évekig köze volt Veszprémhez és a veszprémi csapat- hoz.

– Szerinted melyik játékelemben lehet fejlődni még, amivel a Barcelona fölé tudunk kerekedni?
– Biztos vagyok benne, hogy mindkét csapat a védekezésére, a kapustel- jesítményére, illetve a lerohanására fog építeni. A kikényszerített hibáknak most is nagy szerepük, nagy jelentőségük lesz, így azt gondolom, ha stabilak tudunk maradni védekezésben és felállt fal elleni játékra késztetjük őket, akkor van esélyünk. A lerohanásaikat mindenképpen meg kell gátolnunk, a visszarende- ződésünk kulcsfontosságú lesz. Ha ezekben fegyelmezettek és jók leszünk, a cse- réket meg tudjuk oldani, akkor esélyünk lehet a Barca ellen.

– Milyen érzés spotigazgatóként nézni ezeket a csapat mérkőzéseit nézni? Nagy Lászlót évekig a pálya élő tartozékaként ismertük. Hogy sikerült bele- szoknod a mostani szerepedbe?
– Talán kezdetben kevésbé hiányzott a játék, érthetően ennyi év kézilabda után, az utóbbi időben viszont sokszor volt olyan érzésem, hogy legszívesebben beszaladnék a pályára és beállnék a fiúk közé a védelembe. Persze, a viccet félretéve, azért sportvezetőként óriási a felelősség, a teher rajtam és az edző- inken is, hiszen a játékoskeretet, a játékidőket, a taktikát közösen alakítjuk ki. Szeretném megállni a helyem, bár nem mondom, hogy a legnagyobb higgadt- sággal, de igyekszem mindig hideg fejjel követni a mérkőzéseket a pályán kívülről.

– Idén júliusban egyfajta profilváltás ment végbe a Telekom Veszprémnél, mint sportigazgató mit gondolsz az eddig megtett útról, szerinted melyik területen lehetne a legjobban segíteni a fejlődést?
– Mindig tudunk jobbat és többet nyújtani, pályán és pályán kívül is. A júliusi profilváltás érintette a csapat szerkezetét, a klub struktúráját is. Olyan tehetséges edzők kerültek a csapat élére, akiknek a stabilitáshoz igényük van az én néző- pontomra is. Persze, minden kezdet nehéz, ezzel tudunk és fogunk is sáfárkodni. Igyekszem az új edzőpáros maximális segítségére lenni a döntésekben, amit videóelemzések során például taktikában hozzá tudok tenni, hogy a csapat eredményes tudjon lenni. Vagy személy szerint is, egy-két játékosnak külön „istá- polni a lelkét” vagy egyszerűen csak az irányvonalát tartani. Mindig igyekszem segíteni, ezeket a pluszokat hozzáadni a munkámhoz. Sportigazgatóként fel- adatom, az edzők és a felső vezetés közötti kapcsolattartás, beszámolás. Folya- matosan figyeljük hol tartunk, hova szeretnénk eljutni, ezt időközönként közösen át is beszéljük.  Mint mondtam, jobbat és többet szeretnénk nyújtani pályán és pályán kívül is, ezért küzdünk, ezért harcolunk.

– A csapat arcaként, sportigazgatóként érnek kritikák, támadások is, nehéz szakma ez, de mégis miből merítesz mostanában támpontokat? Kinek adsz a véleményére? Mi az, ami inspirál?

– Nyilván zöldfülű vagyok még a szakmában, hiszen játékosból vedlettem át sportigazgatóvá. De igyekszem a saját hibáimból tanulni, ahogy sportolóként is megtettem ezt. Sok segítséget kapok a klubvezetéstől. Az előző szezonban vol- tak hiányosságaim, hibáim, amikbe nem szeretnék ismételten beleesni. Amit viszont nagyon fontosnak tartok, hogy a taktikát, azt az irányvonalat, amit az edzőkkel megálmodtunk, tartsuk és járjunk tovább egyenesen ezen az úton. A visszajelzésekről még korai beszélni, hiszen két hónap telt el. Később talán job- ban kiértékelhető lesz majd és persze alaposan meg is fogjuk tenni. Szeretnénk az igazolásokban is jobbak, céltudatosabbak lenni és nem elkövetni újra azokat a hibákat, amiket az előző szezonban elkövettünk.

– Hogyan értékeled az eddig eltelt két hónapot?
– A legfontosabb dolog a stabilitás. Például balátlövő poszton egy klasszikus átlövővel kezdtünk neki a szezonnak. Ligetvári Patrikkal, aki ezt a hátrányunkat szerencsére nagyon szép fejlődési ívével igyekszik kiegyenlíteni. Szépen hala- dunk, de kell még egy kis idő, hogy ez a dolog még jobban működjön. A mérkő- zéseket tekintve, nyilván nem csak velünk fordul elő, hogy nagy hátrányból jövünk vissza, vagy rosszul kezdünk egy mérkőzést, de mivel nekünk elsősorban a saját teljesítményünkre kell fókuszálnunk, így nem engedhetjük meg magunknak ezeket. Hogy úgy kezdjünk mérkőzést, hogy az ellenfél vezet 3-4-5 góllal, majd futunk az eredmény után és folyton extra energiákat áldozunk a mérkőzés meg- fordítására. Ezek nem igazán férnek bele, tennünk kell ellene. Meg kell találnunk azt a „közepes vonal” feletti stabilitást, amit minden játékelemben bármikor, de különösen, ha baj van, elő tudunk húzni. Laugét nagyon várjuk vissza a játékba, de minden poszton igyekszünk a játékosainkat fejleszteni, minél jobban bein- tegrálni a csapatmunkába. Olyan szerepet, motivációt adni nekik, amely a csa- pat teljesítményét előre viszi.

– Ha már Ligetvári Patrik, látszik, hogy a bizalom meghozta a kívánt ered- ményt. Mivel tudtok Patriknak segíteni?
– Megpróbáltuk erősíteni Patrik önbizalmát, sokat beszéltem vele erről, nagy- szerű és erős lövései vannak, azt az elvet követjük, hogy inkább próbálkozzon, illetve, hogy merjen próbálkozni, mint hogy kapura se nézzen. Én azt vallom, inkább azért cseréljenek le, hogy elhibáztál pár lövést, mint hogy meg sem próbáld azt. Ráadásul Patrik fantasztikus adottságait muszáj kihasználnunk, a csapatnak szüksége van a jó játékára. Ez a formula, persze, ha átmenthető lenne más játékosokra egyszerű lenne a dolgunk, de ahány játékos, annyi személyiség, mind máshogy kell „hozzájuk nyúlni” ösztönözni őket. Látok még sok más játékosnál hasonló fejlődési lehetőséget, ezeken igyekszünk dolgozni, ösztönözni, inspirálni. Közben a csapathangulatot és kohéziót megtartani, erő- síteni, szóval van teendő a srácok körül, jelenleg ez tölti meg a napjainkat, de igyekszünk mindig fejlődni feljebb és feljebb tenni azt a bizonyos lécet a pályán és azon kívül is. 

Forrás: Telekom Veszprém honlap