Kézilabda kupa

− Miért választottad a kézilabdát?
− Édesapám is kézilabdázott, nagyon szerette a sportágat, és szívesen hallgat- tam a történeteit a pályafutásáról. Én öt-hat éves koromban kezdtem sportolni, sok mindent kipróbáltam, de végül a kézilabdát választottam.

− Volt még bárki a családban, aki kézilabdázott?
− Az öcsém Egyiptomban játszik. Mindketten nagyon mozgékonyak és versengő típusok voltunk, sok időt töltöttünk együtt, mindent megbeszéltünk. A mai napig igyekszem jó tanácsokkal ellátni, de ő is sokat segít, sokszor olyan észrevételei vannak, amire én nem is gondolnék.

− Volt vagy van esetleg példaképed?
− Kiril Lazarov és Kim Andersson! Rájuk nagyon felnéztem, egyrészt mindketten jobbátlövők voltak, másrészt a világ legjobbjai: gólokat lőttek, gólpasszokat ad- tak, és meghatározó egyéniségek voltak a pályán.

− Milyen nehézségekbe ütköztél, amikor még Egyiptomban játszottál?
− Nem szívesen beszélnék nehézségekről, hisz minden sportoló találkozik ilyes- mivel pályafutása során. Ha Egyiptom kerül szóba, szívesebben beszélek az ország szépségeiről, mert mindent Egyiptomnak köszönhetek, a hazám tett azzá, aki vagyok.

− Nehéz volt alkalmazkodni a magyarországi élethez? Mi volt a legfurcsább számodra?
− Kulturális szempontból nem volt nehéz, de életemben először itt éltem egye- dül. Eleinte megviselt az egyedüllét, Egyiptomban ilyen nem volt, a barátaimmal vagy a családdal töltöttem minden percet. Egy idő után megszoktam a magányt, de azért a mai napig sokat telefonálunk a családdal.

− Veszprém előtt a Zamalek csapatában játszottál. Hogy érezted magad ott?
− Édesapám a Zamalekben játszott, így sokat jártam a meccseikre, kiskorom óta nekik szurkolok. A csapat korábbi játékosai a pályafutásuk végeztével is a klub-nál maradnak, a tudásukkal és a tapasztalatukkal segítenek, nagyon családias a hangulat.

− A Zamalek után a Veszprémhez vezetett az utad, eleinte kölcsönben. Vol- tak ajánlataid máshonnan is? Miért választottad a Veszprémet?
− A Veszprém volt a klub, amely kapcsolatba lépett a Zamalekkel és teljesítette a klub által támasztott feltételeket. A Veszprém a világ egyik legnagyobb csa- pata, az álmom vált valóra azzal, hogy ilyen fiatalon ide igazolhattam.

− Az edződ, Momir Ilics elképesztő játékos-pályafutást tudhat magáénak, rengeteg trófeát nyert. Át tudja adni a tapasztalatát? Könnyebb így megérte- ni, hogy mit vár tőletek a pályán?
− Természetesen, Momo remek játékos volt. Igyekszik átadni ezt a tudást, hogy még jobb játékossá váljak, mégis hagy teret a fejlődéshez. Tudja jól, min me- gyünk keresztül, hisz ő is megélte mindezt.

− Lehet, hogy épp te leszel a „titkos fegyver”, a klub első Bajnokok Ligája győzelmének letéteményese?
− Nagyon jó formában játszunk. Egyre nagyobb és nagyobb szerepet kapok, érzem a bizalmat és a felelősséget is. Bízom benne, hogy meg tudok felelni az elvárásoknak, sőt, túl is tudom szárnyalni azokat.

− Jelent bármiféle nyomást számodra a megnövekedett felelősség?
− Ez a fajta nyomás része a sportnak, ha nem tudsz megbirkózni vele, akkor nem lehetsz sikeres. Általában nyugodt vagyok a pályán, de motivációs szempontból fontos, hogy érzékeld a nyomást. Én kiskoromtól kezdve szokva vagyok hozzá, így ez soha nem okozott gondot.

− Egyiptom volt az első arab ország, amely a legjobb négy közé tudott jutni az olimpián. Nőhet ezáltal a sportág népszerűsége Afrikában?
− A világbajnokság óta egyre többen és többen követik a kézilabdát. Az olim- pián elért eredményünk még tovább növelte a felhajtást, így egyre népszerűbb a sportág a gyerekek, fiatalok körében.

− Alig egy hónap telt el, mióta megnyertétek a SEHA Ligát. Mit tud adni ez a kupa a csapatoknak?
− A SEHA Lliga mezőnye nagyon erős és kiegyenlített, ezáltal igazi erőpróbát jelentenek ezek a mérkőzések. Így többen is játéklehetőséghez juthatnak, rá- adásul erős ellenfelekkel szemben.

− Dolgoztál már Roberto Garcia Parrondóval, az egyiptomi válogatott szövet- ségi kapitányával, aki korábban a Bajnokok Ligáját és a SEHA Ligát is meg- nyerte a Vardar csapatával. Ő a válogatott jó szereplésének kulcsa?
− Persze, Parrondo nélkül nem tartanánk ott, ahol, de azért kellettünk hozzá mi, játékosok is. Szerencsés vagyok, hogy vele dolgozhatok. Hagy teret a kreativi- tásnak, amíg nem lógsz ki a rendszerből. Sokat fejlődtem mellette, és remélem, ez így lesz a továbbiakban is.

− Hol látod magad öt év múlva?
− Ha ugyanezt megkérdezed tőlem öt évvel ezelőtt, soha nem gondoltam volna, hogy itt fogok tartani. Most is csak azt tudom mondani, fogalmam sincs, hol leszek öt év múlva, remélem, nem is merek olyan merészet álmodni.

Forrás: Telekom Veszprém honlap / seha-liga.com