Kézilabda kupa

– Rasmus, üdvözlünk a szabadság után újra Veszprémben! A kérdés, ami ta- lán a legjobban foglalkoztat mindenkit, mikor tér, térhet vissza a pályára?
– Köszönöm szépen. Ez egy komplikált kérdés. Most már nem a csapat orvosán vagy az egészségügyi stábon múlik a dolog, hanem rajtam. Mikor érzem maga- mat késznek, illetve mikor érzem biztonságosnak, hogy visszatérjek. A lényeg, hogy elkezdtük a felkészülést, meglátom, hogy reagál a testem, a térdem az edzésekre. Tudom, hogy nem szabad elkapkodnom! Nagyon hosszú szezonunk lesz, nagyon sok mérkőzéssel. Ha késznek érzem magam, akkor fogok játszani, de akkor már száz százalékon!

– Hogy telt a szünidő?
– Nyugodtan, jól telt a nyári szünet, élveztük minden pillanatát. Otthon voltunk végig Dániában. Sok teendő, elintézni való mellett, főként családdal, barátokkal töltöttük az időt, például a gyerekeknek szerveztünk izgalmas játékdélutánokat. Végre egyszer jó idő volt Dániában is! Magyarországra visszatérve egyből ven- dégeket is fogadtunk, a feleségem két nővére és az ö családjuk érkezett láto- gatóba, szóval teltház volt nálunk azon a héten. Most már csak a szűk családdal vagyunk és folytatjuk a nyugodt, hétköznapi életünket. Személy szerint egy hét teljes szünetem volt, amikor pihentem, azonkívül végig edzettem, hogy fitt le-gyek és minél jobb állapotban térhessek vissza!

– Ha saját magad kell jellemezni, milyen személyiségnek gondolod magad?
– Ez mindig nehéz kérdés. Kicsit nehéz magamról beszélni. A csapatban pró- bálok jó példát mutatni és vezéregyéniség lenni. Természetesen ez nehéz, amikor sérült az ember egy fél szezonon keresztül. De most, hogy visszatértem és a csapattal együtt edzek, szeretnék, próbálok vezéregyéniség lenni, küzdeni a végletekig és jó példát mutatni a pályán és a pályán kívül is.

– Hogy sikerült az előző szezon sikertelenségét feldolgozni, gondolok itt arra, hogy sérülés miatt nem tudott segíteni a csapatnak?
– Voltam már sérült többször is. Ez a lehető legrosszabb érzés egy sportoló számára. Kívülről nézni azt a játékot, amit imádunk csinálni, ami az életünk. Ezt a rossz érzést próbálom átfordítani és felhasználni arra, hogy motiváljon. Erőseb- ben szeretnék visszatérni, hogy tudjak segíteni a csapatnak. Nehéz szavakkal leírni, hogy milyen rossz érzés a lelátóról vagy a televízió előtt nézni a fontos pillanatokat… Azért kézilabdázunk, hogy élvezzük a sportot és nyerjünk, de leg- főképpen, hogy nyerjünk! Ezért vagyunk itt ennél a klubnál, hogy meccseket és trófeákat nyerjünk a klubnak, a városnak, a szurkolóknak!

– Mit gondol a következő szezonról?
– Nagyon keményen és motiváltan edzünk a srácokkal. Ha egészségesek tudunk maradni, Tokióból is mindenki sérülés nélkül tér vissza, összeszokunk és jó lesz a kémia az új edzőpárossal, akkor egy sikeres szezonnak nézhetünk elébe! Sok változás történt a tavalyi komplikált szezon miatt. Minél előbb meg kell talál- nunk a közös hangot.

– Mi a véleménye az új vezető- és másodedzőről?
– Személy szerint nagyon kedvelem őket. Momir Iliccsel, amíg sérült voltam, nagyon sokat találkoztunk a kondi teremben és sokat is beszélgettünk. Takti- kában nem akarja megváltani a világot, próbálja azt a szisztémát, stílust követni és játszatni, ami már évek óta a Veszprém sajátja, egyesítve az ő saját kis vál- toztatásaival. Momó és Gulyi nagyon motiváltak, nagyon sok pozitív energiát hoznak az öltözőbe. Nekik is és nekünk is új ez a helyzet. Figyelnünk kell egymás- ra és tanulnunk kell egymástól. Ez lehet a kulcs a pályán is, de az öltözőben is, hogy jó emberek és jó csapattársak legyünk, hogy egy igazi csapatot és közös- séget alkossunk!

– Személy szerint milyen célokat tűzött ki az új szezonra?
– Először is szeretnék száz százalékos állapotba kerülni, hogy tudjak segíteni a csapatnak, akármennyi időbe is teljen. Ha ez sikerült, akkor úgy szeretném fel- építeni magam, hogy visszakerüljek arra a szintre, amire tudom, hogy képes vagyok, és azon a szinten folytassam a kézilabdát. Úgy érzem, a következő idényben kevesebb nyomás alatt kell játszanunk. Meg kell találnunk a helyes utat, széles mosollyal élvezni a kézilabdát.

– Hogy érzi magát Magyarországon?
– Én és a családom nagyon szeretjük Magyarországot és az itteni, hétköznapi életünket. Jelenleg egy kis, Balatonhoz közeli faluban élünk, amit a gyermekeink is nagyon élveznek. Úgy tűnik, ahogy telik az idő, egyre jobban. Az emberek a környezetünkben nagyon kedvesek, segítőkészek és barátságosak. A csapat szurkolói pedig egész egyszerűen világszínvonalúak. Élnek halnak a csapatért. Velünk együtt nyernek és veszítenek is. Ugyanolyan fontos számukra is a siker, mint számunkra. Ez nagyon tetszik.

– Mit csinál, amikor nem a kézilabdázik?
– Nagyon szeretek golfozni, ha engedi az időm. Édesapám és számos jó bará- tom is űzi ezt a gyönyörű sportágat. Számomra a golf ötvözi azt a két pólust, amit a sport megtestesít, a relaxációt, koncentrációt, de közben forr a vérem a bennem tomboló versenyszellemtől és nyerni akarástól.

– Végül egy utolsó kérdés: milyen esélyei vannak Dániának az olimpián?
– Szerintem Dániának nagyon jó sansza van. Nagyon jó csapatot alkotnak, a minőség mellett emberileg és csapatként is összetartanak. Ha tippelnem kéne, még Franciaországot érzem jelenleg erősnek, nem lepődnék meg, ha francia-dán döntő lenne.

Forrás: Telekom Veszprém honlap – Fotó: Peka Roland, Wolf Attila