Kézilabda kupa

A Kisvárda elleni meccs után is ilyen érzések kavarogtak sokunkban a meccs végét jelző sípszó után, amikor a lokista kézis hölgyek kissé zavarban szorongatták a virágaikat, meg az Ábrók Zsolt ügyvezetőtől kapott ajándékokat és hallgatták a csarnoknyi szurkolósereg tapsát. Hiszen látom közelről Karina Jezsikava tekintetét, aki két szezon után int búcsút. Sokáig nem hittünk volna ezt, mert belorusz klasszisnak már a belépője is sokat sejtető volt, hiszen egy jókora fazék borscslevessel vendégelte meg a drukkereket a szurkolói ankéton. Aztán játékával is bizonyított: első évada parádésra sikeredett a Lokiban, nem csupán termelte a gólokat, hanem igazi vezér- egyéniségnek, ugyanakkor csapatembernek is mutatkozott a pályán és a pályán kívül. Úgy tűnt, a Loki hosszú időre megtalálta azt a játékost, aki meghatározója lehet a DVSC-TVP-nak. Ám a sors sajnos másképpen rendelkezett, a folytatás keservesre sikerült a rendkívül népszerű „Jezsi” számára. Makacs térdsérülése a pályán kívülre parancsolta, hosszas alternatív kezelések után derült ki, hogy a műtét elkerülhetetlen. A rá jellemző elszántsággal végezte a rehabilitációt, de visszaállása után sem szűntek meg a gondjai, újabb korrekciós beavatkozást igényelt a rakoncátlankodó lába. Így aztán nagy bánatára alig tudott csapatának segítséget nyújtani. Ezért kénytelen volt a távozás mellett dönteni, hogy olyan bajnokságban folytathassa, amelyik kevésbé teszi próbára fizikailag. „Nem voltam könnyű helyzetben, mikor döntenem kellett arról, mi- ként folytassam, de a csapat, a lányok és a csodálatos szurkolóink örökre itt maradnak a szívemben” – mondta döntése indoklásaként. A búcsúztatása felemelő és szép volt, méltó hozzá, hiszen, bár nincs játékra alkalmas fizikai állapotban, a  szakvezetés bene- vezte az utolsó hazai bajnokira, hogy a drukkerek is el tudjanak búcsúzni tőle. "Karina!, Karina!" – zúgták a szurkolók. És ő egy tortát adott ajándékba nekik, hogy valami egy kicsit megédesítse a keserű pillanatokat.

• Bizony párás tekintettel mosolygott Sirián Szederke is a virágcsokrát szorongatva. Szedi három debreceni szezonja közül az első roppant peches volt, hiszen a friss Bajnokok Ligája győztes Győrből érkezett a Lokiba, hogy játéklehetőséghez jusson és igazolhassa tehetségét. De a sors gonosz tréfát tűzött vele, egy felkészülési időszakban összeszedett súlyos sérülés miatt csaknem az egész évadot ki kellett hagynia. Ám a folytatás jól sikerült számára, keményen dolgozva sikerült a Lokiban folyó szakmai munka segítségével felépítenie magát. Ennek eredményeképpen tavaly már a felnőtt válogatottba is bekerült, melynek jelenleg is tagja. Most Dunaújvárosba teszi át székhelyét, de szíve egy darabját biztosan Debrecenben hagyja majd. „Nagyon sokat jelent számomra ez a négy év, rengeteget fejlődtem a Lokiban. Ellenfélként is örömmel fogok visszatérni, hiszen az itteni hangulat számomra mindig inspiráló marad” – vallotta Szedi, aki az év közönségdíjasaként távozik.

• El kell köszönni a Lajtos Nóra, Horváth-Pásztor Bettina kapuspárostól is, akik a közö- sen eltöltött lokista évek alatt remekül kiegészítették egymást. Valamelyiküknek szinte mindig ment a védés – gyakorta annak, aki csereként szállt be a meccsbe. A Kisvárdára távozó, elbűvölő mosolyú Betti annak idején a Lokiban nevelkedett, majd elvitte Deb- recenből a Győri Audi ETO KC, ám ott sok társához hasonlóan nem adatott meg neki, hogy jelentős szerephez jusson a felnőtt gárdában. Így aztán, amikor megalakították az „ETO II”, csapatát, Veszprémben találta magát. Már ekkortájt szóba került a haza- térése, amiből aztán 2014 nyarán lett valóság. Hamar kulcsjátékosa lett nevelő egye- sületének, a szurkolók kedvencévé vált, sőt az is megesett, hogy a Dehir.hu szavazásán az év emberének választották a debreceni sportolók között. Az idei szezonban pedig hajszállal lemaradva a végzett második helyen a szurkolói szavazáson. Hatalmas ováció köszöntötte, amikor szólították a köszöntéshez. „Debrecen mindig a szívemben marad, hiszen itt nevelkedtem, visszatérésem után pedig itt lettem stabil első osztályú játékos” – mondta a klub honlapjának Betti. – Talán most jót tesz majd, ha új impulzusok érnek, de soha nem felejtem az itt töltött csodálatos éveket, a szurkolók szeretetét.”

• Lajtos Nóra 2012. nyarán tért vissza a Lokihoz, ám előtte kacskaringós utat járt be, hiszen a Vác után Köstner Vilmos keze alatt részese volt a derecskei, majd a nyíradonyi NB I-es kalandnak. Ezután Siófokra vezetett az útja, innen igazolt vissza Debrecenbe. Horváth-Pásztor Bettinával együtt az NB I egyik legmegbízhatóbb kapusduóját alkották, hiszen csak ritkán fordult elő, hogy valamelyikük ne kapta volna el a fonalat. „Norcos”, a megbízhatóság etalonja, elsősorban magánéleti okból költözik Budapestre, ahol az MTK debreceni tagozatát fogja gyarapítani. „Nagyon szép időszakot töltöttem itt, tele csodálatos pillanatokkal – emlékezett Lajtos Nóra. – Talán a Magyar Kupa bronzérem volt a legemlékezetesebb, illetve az a bajnoki rájátszás, amelyben kivertük a Duna- újvárost. Fantasztikus a szurkolók szeretete, Debrecenben mindig megmarad a szí- vemben, s remélem akkor is szeretettel fogadnak, ha majd ellenfélként térek vissza.”

• Nagy távozó Csáki Viktória is, aki már a 2002-2003-as bajnoki szezonban bemutat- kozott két meccs erejéig az NB I-ben abban a Lokiban, amelyikben még Irina Sza- mozvanova és Szász Mária védett és Kereki Edina volt a szélső a másik oldalon. Csa- kesz összesen tíz szezonon keresztül szolgálta a Lokit, mostanáig jóval több, mint kétszáz bajnoki mérkőzésen lépett pályára (ezzel a klub örökranglistáján az első tíz közé került), s közel 600 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. Első időszaka nyolc szezonon át tartott, miközben kihagyhatatlan tagja volt a DVSC-Korvex kétszeres bajnoki ezüstérmes és Bajnokok Ligája csoportkörös csapatának, s csak a klub akkori pénzügyi csődje késztette arra, hogy elhagyja Debrecent. De nem akárhová került, hanem egy francia élcsapathoz, a Metz-hez. Onnan hazatérve két évig a Békéscsaba játékosa volt, majd a következő két szezonban Székesfehérvárott szerepelt – innen tért haza a Lokihoz 2016-ban, Ha valakinek, neki nem lehettek beilleszkedési gondjai, hi- szen a jó öreg Hódos minden négyzetcentiméterét jó ismeri. Megosztoztak a poszton Varsányi Nórival és Tone Tiselj, valamint Vida Gergő megtalálta benne a csapat első számú hetes lövőjét. Ő pedig számtalanszor állt rezzenéstelen arccal és kötélidegekkel a büntetővonalhoz. Csáki Viktória tervek szerint alsóbb osztályban, Nyíradonyban foly- tatja pályafutását. A többnyire blazírt arcát mutató Csakesz most megmutatta, mekkora szíve van legbelül: "Ti vagytok a legnagyobbak" – feliratú pólót kapott magára a mér- kőzés után, így üzenve a Loki-drukkereknek és olyan meghatottsággal hallgatta az őt ünneplőket, mint talán még soha.

• Egy év után áll tovább Hajduch Csenge. A csupaszív balkezes játékos Székesfe- hérvárról érkezett a Lokiba, hogy Anna Punyko váltótársa legyen a jobbátlövő poszton. Tone Tiselj elsősorban a védekezésben számított rá, ennek megfelelően ő gyűjtötte be a csapatból a legtöbb kiállítást, eddig tizennégyet. Az orosz légiós sérülése miatt azonban az utóbbi időben támadásban is helyt kell állnia a már Vida Gergő vezette gárdában, eddig 24 meccsen 32 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába. Szépen búcsúzott ő is, hiszen talán legjobb játékát tette ki a pályára ezúttal. 

• Szintén egy idény adatott meg a Lokiban Hársfalvi Juliának is, aki a Győrből érkezett kölcsönjátékosként Debrecenbe, a szerződés lejártával ő is távozik. Csak kívánni lehet neki, hogy valahol találjon rá saját magára és bontakoztassa ki a tehetségét. 

• Arna Sif Pálsdóttir is elköszön Debrecentől. Az izlandi harcos amazon eddig 23  meccsen 32 alkalommal szerzett gólt. A beállós eleinte nehezen talált magára és a csapat ritmusára, ám az utóbbi időben remek formába lendült. Ennek ellenére úgy döntött, hogy elég volt a hosszú légiós évekből és hazatér, hogy a jövőben a civil életére koncentráljon. Az ő búcsúja is szép volt, küzdött, gólokat lőtt, lelkesedett és lelkesített. Hiányozni fog nagyon ő is. 

Szólt hát a taps nekik. A Loki-tábor megköszönte azt, amit a DVSC mezében a klubért, a szurkolókért és önmagukért tettek. És amikor az ünnepi pillanatok, a pacsik és ölelések után Sirián Szedi odajön azzal, hogy szeretne velem egy közös képet emlékbe, bizony a magamfajta, már nagyon sokat látott krónikásnak is el kell játszania, mintha valami hirtelen a szemébe ment volna...