Kézilabda kupa

– Mióta Siófokon dolgozik, nem volt még arra példa, hogy egy interjú-kérésre azt felelted volna, hogy “Ne most, szeretnék kérni pár napot…”
– Igen, ez így van. Sokkhatásként ért a Magyar Kézilabda Szövetség döntése, forrtak bennem az indulatok és nem akartam hirtelen felindulásból olyan dolgokat mondani, amelyeket a későbbiekben esetleg megbánok. Nem mondom, hogy pár nap elteltével sikerült teljesen le-nyugodnom, de most már jobban össze tudom rakni a gondolataimat.

– Az a bizonyos döntés… Mit gondol róla?
– El tudom fogadni a döntés azon részét, amely befejezettnek nyilvánítja a bajnokságot. Ha megnézzük a jelenlegi egészségügyi helyzetet, akkor talán ez a legracionálisabb döntés. Az egészség fontosabb, mint a sport. Ha viszont továbbmegyek, akkor bőven van kivetnivalóm. Az első problémám, hogy egyszerűen nonszensznek tartom, hogy kimondják, hogy az elmúlt tíz hónapot vegyük úgy, mintha meg sem történt volna. Az elmúlt tíz hónapban minden klub rengeteg energiát fektetett be sportszakmai szinten, a játékosokról már nem is beszélve. Az meg egy külön téma lehetne, hogy a klubok gazdasági szinten mennyit fektettek bele ebbe a szezonba. Az, hogy a 2018/2019-es bajnokságban elért eredményeket veszik figyelembe a nemzetközi kupaindulás tekintetében, szintén erősen kifogásolható. 70 százalékát a mérkő- zéseknek lejátszottuk. Ha a saját eredményeinket nézzük, akkor a jelenleg dobogón álló csapatok elleni megszerezhető nyolc pontból ötöt megszereztünk. Véleményem szerint ilyen jellegű döntéseknél nem lehet figyelmen kívül hagyni a pályán elért eredményeket, még ak- kor sem, ha esetleg nincs lehetőség arra, hogy a csapatok befejezzék a szezont. Leegy- szerűsítve a kérdésre adott válaszomat, ez a döntés nem volt fair.

– Edzőként mit tudott mondani a lányoknak ebben a helyzetben?
– Először is nagyon szomorú vagyok, hogy nem lesz lehetőségünk arra, hogy ezzel a csodálatos társasággal együtt fejezzük be a szezont. A lányok elképesztő mennyiségű mun- kát raktak bele az elmúlt tíz hónapba, az elkötelezettségük a klub és a célok iránt lenyűgöző volt. A Kastamonu elleni mérkőzés után úgy köszöntünk el egymástól, hogy a válogatott szünet után találkozunk és ráfordulunk a klub történelmének legizgalmasabb másfél hó- napjára. Szeretnék arra is kitérni, hogy nem csak a lányokat sajnálom, akiket nyilvánvalóan nagyon mélyen megérintett a döntés, hanem a klubban dolgozó embereket és a szurko- lóinkat is. Nehéz bármi pozitívat mondani ebben a szituációban, és itt nem csak az Magyar Kézilabda Szövetség döntésére, hanem a koronavírus okozta különleges helyzetre is gon- dolok.

– Beszéljünk egy picit a vezetőedzőről. Az Európai Kézilabda Szövetség döntésére még várunk, de ettől függetlenül úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem ilyen befe- jezésre gondolt a siófoki karrier tekintetében.
​– Az EHF még dönthet úgy, hogy le kell játszanunk a kupát, de szerintem ez egyre komp- likáltabb. Szerettem volna kipróbálni magam Norvégián kívül, ezért jöttem Magyarországra. Lehet, hogy sokan szkeptikusak voltak velem kapcsolatban, mert nem az a típusú edző vagyok, aki üvöltözik mindenkivel és a nagy hangjával akar tekintélyt parancsolni magának. Az elején sok olyan hangot hallottam, amely megkérdőjelezte, hogy képes lehetek-e egy új klubban, több nemzetiség számára egy újfajta szemléletet meghonosítani. Ez egy kihívá- sokkal teli, izgalmas feladat volt számomra, és úgy gondolom, hogy nem végeztünk rossz munkát. Az klubnál dolgozó emberek elhivatottsága rendkívüli, mindenki felelősségteljesen dolgozik nap mint nap. Az emberi oldalról nem is beszélve. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan stáb és menedzsment vett körül, akikkel barátként tudtunk együtt dolgozni. Fantasztikus volt látni az elmúlt időszakban, hogy minden téren mennyit fejlődött a klub. Jó úton haladtunk és csak remélni tudom, hogy ez így is fog folytatódni a következő években. Nem így képzeltem el az út végét, szerettem volna a szurkolóinkkal együtt megélni pillanatokat és megünnepelni a sikereket. Az biztos, hogy a jövőben, ha az időm engedi, akkor sokszor vissza fogok jönni Siófokra, hogy meglátogassam a csapatot, a klubot és a barátaimat. Nem szeretnék búcsút venni, mert talán még leülhetek egyszer vagy kétszer a siófoki kispadra.

Forrás: Siófok KC honlap